Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Sonkába göngyölt aszalt szilvás libamáj-falatok (előétel)

2010.12.06. 11:17 tizenhét

 

Mottó: "gá-gá, meghalnak a libák"

                                        (Republic)

 

A libamáj Hungaricum - ezt vitatni lehet, bár felesleges. Sokféle gasztrokörnyezetben otthonosan mozog, jól működik, azonban az előételek társaságában különösen jól érzi magát. Vitathatatlanul adu ász és elronthatatlan falat a rozéra sütött máj, mely önmagáért beszél: elvarázsolja az ízlelőbimbót és szinte rabul ejti rajongóját. Azonban e különös étel másként is működhet, mint „rusztikus” önnön-magában, jól asszisztál, osztozik egyéb zamatokkal is, okozva talán még teljesebb ízélményt. A recept koncepciójában a szándék az őszi hangulat elmélyítését, felerősítését célozta. Tekintettel arra, hogy leráztuk magunkról az izzó nyarat, a könnyű szerelmeket ígérő fehérborok után újra a nagyobb testű, árnyalt vörösökre figyelmezhetünk, olyannyira; hogy az előételek is vastagabb hangsúlyt kaphatnak - mely gondolatvilágban a libamáj-szilva-vörösbor hármasa szépen egymásba simul… A fűszerekkel óvatosan bánjunk, hiszen mindhárom „fő” hozzávaló önálló lábakon is könnyű szerrel elboldogul…

 

Hozzávalók:

 
Ø  1db 20dkg-os libamáj
Ø  1 csomag magozott aszalt szilva
Ø  1 csomag füstölt libamell sonka (szeletelt)
Ø  1 zöldcitrom lereszelt héja
Ø  Friss kakukkfű ágak
Ø  Őrölt tarkabors
Ø  Néhány gerezd fokhagyma
Ø  Szerecsendió virág vagy szerecsendió
Ø  Szegfűbors
Ø  3 dl vörösbor (Kékfrankos vagy Merlot)
Ø  Leheletnyi olívaolaj
Ø  
 
 
 
A floydi iskolát követve elsőként bontsunk ki egy üveg bort s - miután megkóstoltuk és megbizonyosodtunk afelől, hogy jó társaságunk lesz a főzés során - mérjünk ki belőle 3 dl-t. Egy kis lábasban hevítsük fel, beledobva egy csipetnyi sót, két darab szerecsendió virágot (vagy reszeljünk bele friss szerecsendiót, amennyiben az előbbi nincs kéznél), néhány szem szegfűborsot, tegyük bele a kimagozott aszalt szilvát, és fedő alatt főzzük óvatos lángon 10 percig.
 
Ameddig a szilvák engednek a vörösbor melegének és megpuhulnak, készítsük elő a beléjük kerülő tölteléket, és közben kortyoljunk néhányat vörösboros kelyhünkből… A szobahőmérsékletű libamájat egy éles késsel óvatosan kaparjuk le a benne futó erekről és hártyáról, majd egy tálba tegyük a masszát. Adjunk hozzá ízlés szerint sót, frissen őrölt tarkaborsot, a kakukkfű ágakról lehúzott, finomra aprított zöldfűszer leveleket. Ezt követően a tál tartalmát homogén masszává dolgozzuk. Miután ismét kortyoltunk vörösborunkból, a megpárolódott szilvákat emeljük ki a lábasból, majd a fűszeres vörösbor maradékát forraljuk be.
 
 
Amint langyosra hűltek a szilvák - óvatosan, hogy ne sérüljenek meg -, mindegyik belsejébe egy kanálkányit gyömöszöljünk a fűszeres májból, majd a nyílás tetejére egy csipetnyi zöldcitrom héjat tegyünk, melyet korábban, frissen lereszeltünk. Ezt követően a szilvákat csomagoljuk a vékony liba baconokba, majd szükség esetén egy vízbe mártott fogvájóval tűzzük meg. Eztán helyezzük egy tepsire a csomagokat, melyet előzőleg leheletvékonyan megkentünk olívaolajjal.
 
Az előkészítés befejezése előtt ismételten kortyoljunk egyet vörösborunkból, majd a megtisztított fokhagymagerezdeket fokhagymaprésen törjük át egy tálkába. Ezt követően mindegyik szilvacsomagra egy bóbitányi áttört fokhagymát helyezzünk, azt locsoljuk meg néhány cseppnyi beforralt vörösborral, majd toljuk 180 °C-ra előmelegített sütőbe és addig süssük, ameddig a libamellsonka szépen megpirul.
 
Ennyi idő a töltelék számára is éppen ideális. A sülés ideje alatt természetesen alkalmunk nyílik ismét néhány korty vörösbor elfogyasztására, illetve egy pillanatnyi merengésre - csak arra vigyázzunk, oda nem kapjanak a piruló falatok!
 
Frissen és forrón, egy sugárnyi beforralt, fűszeres vörösborral, roppanó héjú szelet kenyérrel tálaljuk. A tányért néhány levélke friss madársalátával, esetleg búzacsírával izgalmasabbá tehetjük. Mellé természetesen a már alaposan megízlelt vörösbort adjuk.
 
Jó étvágyat!
 
-vj-

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr692480745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása