Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Kikristályosodott narancs

2010.12.27. 15:17 tizenhét

 

Karácsony idején a boltokban megjelennek a mediterrán vidékek lédús gyümölcsei. Kis hazánk őszi gazdagsága valahogy a háttérbe szorul, pedig van még a pincében bőven körte, alma. A padláson is szárad a dió, aszalódik a szilva és szőlő - de mi nem veszünk tudomást e kincsekről. Nekünk most egész pontosan a mindent elárasztó narancs kell. Akárhová lépünk, narancs nélkül nem úszhatjuk meg. Mi pedig engedünk a nyomásnak: tóduljon a szatyrunkba is abból a húsos gömbből. Hazaérve a zsákmánnyal – az ügyesebbeknek még otthonra is jut narancs – érdemes elővenni nagymamáink szakácskönyveit. Ebben rábukkanhatunk egy vagy akár két kandírozási technikára.
Hiába, régen jobban értették, mi az élet csíziója. Nekem több receptet is sikerült találnom, és ebből kovácsoltam ki a sajátomat. Lusta ember vagyok; szeretem, ha helyettem dolgoznak - tehát aki gyors sikerre számít, annak lehet, kínszenvedés lesz a technika elsajátítása. Első körben szükségünk van legalább négy narancs héjára, egy nagy befőttesüvegre és vízre. Két elem helyettesíthető mással is, de a víz semmivel sem. Mossuk meg a narancsainkat, majd nyúzzuk meg őket ügyelve arra, hogy minél több fehér részt hagyjunk a héján. Ellentétben a közhiedelmekkel, a narancs semelyik része sem káros. Persze a vegyszereknek érdemes utánajárni: megkérdezni az eladót, volt-e tiltás a narancs héjára nézve. Tegyük bele a befőttesüvegbe a vaskos külsőt és engedjük fel hideg vízzel. Öt napig áztatjuk a bőrét, minden nap friss hideg vízre cserélve a „pácot”. Három megjegyzés. Minél több a fehér rész - vagyis minél vaskosabb a héj, annál több vizet tud magába szívni; később annál puhább és ízletesebb lesz a kandírozott termék. Gyűjthetünk is, ekkor az utoljára betett bőrtől számítva 4-5 napos az áztatás. Tartsuk hidegen, ha nem akarunk erjedt bukéval előrukkolni. Ügyesebbek, tapasztaltak megpróbálkozhatnak vele: utolsó nap felénél tegyék melegre. Akkor még csak pikáns lesz.
Az előkészített burkokról leöntjük a fürdővizet. Friss vízzel tegyük oda főni őket, míg puhává nem válnak. Leöntjük róluk a főzőlevet, majd lemérjük a héjakat és legalább annyi cukrot adunk hozzájuk, mint a tömegük, de akár többet is. Nagyon kevés vízzel, csak pont annyival, amivel feloldódik a cukor, elkezdjük ismét forralni a héjakat. Ekkor már nem bízhatjuk a dolgot az időre. Innentől az elkészülésig ott kell állni felette és egyre gyakrabban keverni a cukros mázban lubickoló héjakat. Felhabzik, és végül csak egy furcsa hab marad hátra a víz helyén. Ekkor elkészültünk a kandírozott narancshéjainkkal. Vegyük le a még csillogó, ragadós, tűzforró tartalmat. Ha kellő cukrot adtunk hozzá és a vizet is elfőztük tisztességgel; akkor kihűléskor elkezd kikristályosodni a cukor a narancson. Nyugodtan hagyhatjuk, hogy mindez a lábosban menjen végbe. Azért
kevergessük meg, még álltában is, ne ragadjanak össze teljesen. Kihűlve szervírozzuk! (Csúnyán éget a forró cukor – tapasztalat.)

 -fabo-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr692542165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása