I.
Nehézlábú bogár mellett
üldögéltél csendesen,
Megharaptad, ő elszaladt,
s mosolyogtál kedvesen.
Nézd hát mostan virágaid:
falból nőnek, csapból is
virágkirály te lettél hát,
adj, mi nincsen, abból is.
V.
II. Hova visztek, szélhajú, nagykosaras emberek
Három hagymák beszélgettek: Álom ez, s ha elalszom benne, még fölébredhetek.
Hegyre menni volna jó,
de bajszunk a sárga földbe’,
segítni ki hajlandó?
„Hozzál, fiam a levesbe!” IV.
Elhalkul a hagyma-szó, Kormos, puffadt hőségben, éjjel
egyik se lesz, sajnálom én, álomrabló hiéna isten
világhírű hegymászó. lopakszik, de hatalma nincsen,
míg a szemeim így becsukva,
s testem bokor tövében lapul,
míg át nem lép engem az átok,
III. s megindulnak kilencen, lassan
Nageku zöld szent folyó fehér hátú bús elefántok.
zivatarban hömpölyög
házad előtt te s veled
én ülök öreganyó
Száraz szirmok hajadban
átaludt virágünnep
cseresznyét hozok neked
minden éjjel álmomban
- laci -
RSS