Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Személyiségellenzés

2011.01.21. 10:17 tizenhét

 

„Ön is merheti!”- program

 

Művész vagy. Világod dédelgetve egy más világtól zárkózol. Önmagad s a teljességhiány nem fér a gondok zárt ketrecébe, érdektelenség kíséri valódat. De álmod Saját, s egyben sohsevolt-soselesz Egyedi, mely színével életed fonalát szivárvánnyá teszi.


Küzdő vagy. Harcod a mindennapok keménysége, győzelmed jutalma egy másnapi új küzdelem. Verítéked táplálja létedet, s minden fájdalom szívedre gyógyír - sebet enyhít, ellenállóvá edz, igazságtalanságért erővel fizetsz.


Szabad vagy. Nem tékozlod törvényre perceid, szárnyalsz, lebegsz. Szívszorulás, izgalom ártatlanul suhan tova melletted, sietés, görcs közeledtedre változik át. Idő, ’muszáj’ nem ér fel hozzád, létedből árad a szabadság.


Bohóc vagy. Máson okulsz, magad kárán nevetést tanítsz, s közönséged hálásan ajándékoz a megvetés hiányával. Ha álarcod oly jó, életed nyugodt mederben folyhat, ha kibukik az igazság, esetenként magadon nevet szád.


Törtető vagy. Nem nézed, mily’ emberhalom, mit szegélyez utad. Futásod magadért, nevelésed, elveid: főnökök - barátot hazudnak. Lobogó jelöli célod, s ha néha megállsz, lelkiismereted számot vet: ennyi, mi volt, s ennyi még, mi lehet.


Gyermek vagy. Tiszta, bűntelen lét, ahol születtél. A kudarcok szívedet tördelik, de minden felállás újabb mosolyra kér fel. Hitedet mélyről meríted, s ember-arcba ármány, s terv nélkül nézel - naivan, s őszintén érzel.


Főnök vagy. Uralkodásod: léted érdeme. Célod nem alkotod, terved kivitelezésén egy más fárad. Neked sem könnyű, de kudarc nem riaszt. Lehet hálás, ki műveden alattad szöszmötöl, trónusod mégsem hullik, mint kártyavár, egy helyett mást mindig talál.  


Megkésett vagy. Múltban élve most életed tán nem pofozna folyton. Más helyről jöttél, más helyre tartasz, álmod itt rég nem pergamenre írattatott - s ha evilágiak szembesítenek, magadba fordulsz, de meg nem értheted.


Bandatag vagy. Érzelem-spórolásod az egységből fakad. Félelmed újélet-álmodásban gátol, itt vagy otthon, sikerrel talpon maradsz, tán biztonságban. S bár ranglétrán lovagolsz, ha lelöknek: család szabta ki bünetetésed.


Lemaradó vagy. Életed kérdést kérdésre halmoz, elkerül az új, a friss, mind, mi esemény, csak elsuhan melletted, foszlányként tudatva: erre reagálj - s reagálhattál volna. A világ lüktetése más ritmust jelez, s már rég késő, mire észreveszed.


Hívő vagy. Oly világban kapaszkodsz, ahol már létezésed is megkérdőjelezett. Biztonságban, s nyugodtan kezeled kudarcaid, összekulcsolt kezed véd meg. Állandó szilárd alapra tán jóindulatot építesz, s tulajdonságok számos örvényét megveted.


Játékos vagy. Tudatosan éled a véletlent, sajátok az események, mik történnek veled. A felfújt léggömb tán magányban leereszt, de játszótársat találva: elméd sziporkázva tervez – árthatsz vagy szépet tehetsz.


Önfeláldozó vagy. Életed dobogóján a legfelsőt más számára béreled. Boldogságod időleges, őszinte pillanataidban néha többet érzel magadban - mígnem magadból újabb cseppeket facsarsz, és újra elhiteted: ez az, amit igazán akarsz.


Géniusz vagy. Életed a logika és kutatás világában van otthon, e felszínes valóság számodra idegen és érthetetlen. Örömet feladat-megfejtésben találsz, s utad sikerrel gazdagon kövezett. Ám álmaidban sem kísért a szenvedély-, s érzelmeid tárháza: csekély.


Munkás vagy. Hatalmas gépezet csavarja, nélküled mindez nem egész. De gondolatod egyszerűen fogalmazódik, nem terhel magasztosabb probléma. Embertársaid életét nem kíséri kíváncsiságod, békében élsz, ha meghagyják világod.


Bosszúálló vagy. A reggel nem egy új kezdet, csak egy folytatás számodra. Múltad sérelmét e világ fájdalmával enyhíted – s szomjadat sose oltva élsz fél életet. Másokat tiporva, végül saját magad esel porba.


Színész vagy. Nem hiszel a csendben, a visszafogottság erejében. Magad is elhiszed, hogy jóból-rosszból csak nagykanállal kaphatsz és mindig van közönséged. Drámáról drámára sodor életed, s te teljes átéléssel játszod szereped.


Megalkuvó vagy. Talán erőt nem érzel, talán bölcsességed kényszerít hallgatásra. Gyávaként kihívót tüzelsz, elégedettként tanulni kívánókat vonzol. Egyszer talán megunod e langyos életet, s az irányítást kezedbe veszed.


Kereső vagy. Értelmet, célt adsz napjaidnak, jövődet tervezgeted – kutatod, mi a tanulság, s hogy hogyan lehetne tovább: mit adott, s mi az, mit elvett az élet; segít-e a másik, s te neki, s ebből vajon mi sül ki…
A legizgalmasabb, mióta megszületett: kereső vagy - EMBER a neved.

 

-tensi-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr202590560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása