Ajánlottam már Murakami Harukit régebben is, de azóta állíthatom, hivatalosan is Murakami Haruki rajongó vagyok (a Facebookon is, tényleg). Még három könyvét olvastam, és akármelyiket szívesen ajánlom, főleg olyanoknak, akiknek tetszenek Bulgakov írásai, akik megvesznek Douglas Adams GALAXIS Útikalauz stopposoknak című regényéért, vagy épp szeretik az olyan könyveket, amelyek egyszerre reálisak, viszont szürreálisan groteszkek is.
Mindegyik műve (legalábbis, amiket olvastam) nagyon olvasmányos, gazdag leíró részeket tartalmaz, mégsem statikus. Mindegyikben a főszereplő az E/1 narrátor (persze van egy félig-meddig kivétel). Tele vannak utalásokkal irodalmi, képzőművészeti vagy zenei téren. A főszereplők Beatlest és Police-t hallgatnak, Szophoklészt olvasnak, és a labirintusokat Escher képeihez hasonlítják. Ez az ember zseniális. Tényleg.
Birkakergető nagy kaland (1982): A korai művek közé tartozik, szárnypróbálgatásnak is tekinthetjük a többihez képest. Fordulatos kalandregény, egy különleges birka nyomában mindenki. Viccesen hangzik, szórakoztató is! Könnyedebb mű a többihez képest.
Norvég Erdő (1987): Az érzelmi vonal nagyon erős, a többi könyvhöz képest kicsit több az öngyilkos és a szex. A regény nosztalgikusnak tűnik, nekem olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha Murakami a saját, huszonéves korában megszerzett-elszenvedett élményeit osztaná meg. A szexualitás jócskán átjárja a könyvet, európai aggyal szemlélve furcsának tűnhet a megcsalás fogalma a japán eszmékhez képest. Nagyon tetszett, még olvastam volna. Hasonlítják a művet Salinger Zabhegyezőjéhez is, igen, tulajdonképpen még az elmegyógyintézet is stimmel…
Kafka a parton (2002): A legjobbat hagytam a végére, akár külön bejegyzést is megérdemelne (amit csak azért nem kap meg, mert nem lehet úgy sokat írni róla, hogy ne lőjem le a poént). Megosztott első helyen áll a képzeletbeli dobogómon Bulgakov Mester és Margaritájával és szorosan követi őket a Világvége… Két szálon fut a történet, a páros és páratlan fejezetek külön történetek (ugye ismerős, a Világvége is ilyen). Az egyik szál főszereplője Tamura Kafka, egy 15 éves fiú, aki ödipuszi végzete elől menekül el otthonról, és egy könyvtárban talál menedékre. A másik szál főszereplője Nakata úr, aki kissé gyengeelméjű, analfabéta, ellenben ért a macskák nyelvén, és valamilyen (számára is ismeretlen) oknál fogva útnak indul; hogy hova, azt maga sem tudja, de a két szál (főszereplője) elkerülhetetlenül sodródik egymás felé. Persze közben van szexualitás, rejtély is rendesen…
Amit még érdemes Murakami Harukiról tudni:
- A Murakami a vezetékneve
- A macskák valahogy mindig feltűnnek a műveiben
- A szexualitás is megjelenik előbb-utóbb
- A realitást és a misztikumot mesterien keveri
- Murakami megosztó
- 2006-ban Kafka-díjjal jutalmazták
- 2008-ban Irodalmi Nobel-díjra jelölték
- 2009-ben Jeruzsálem-díjat kapott
Tehát kedves Olvasó, ha épp nincs mit olvasnod, jó szívvel ajánlom Neked Murakami Haruki könyveit (persze a Tizenhétmagazin után), egyebek mellett vizsgaidőszak utáni könyvundor ellen is kiváló!
-zibóka-
RSS