Tizenhét

A borítékra írják rá: … t ö r é k e n y

Szótlan - szótag, millióknak - érzés, számold- emlék, érezd - szösszenet. Szeretlek. A legközönség - értékesebb. Egyszerűen - őrülten nehéz. Mondom, mondod. Mondják. Szeretlek. Hallgatod, érzed, átéled, hiszed. Szeretlek. Száz körömmel ragaszkodsz, lebilincseled, magadhoz húzod, el nem engeded. Szeretlek. Kimondod - már nem mered. Soha nem volt idő – most - tied. Szeretlek. Hangzatos, őszinte. Szárnyaló, önfeledt, vágysz rá- elereszt. Szeretlek. Megtagadod, gúnyolod, elkoptatod, szavalod. Szeretlek. És becsap – és visszavág, és elillan. És hiteddel szökik messze. Szeretlek. Csak suhan, röpít, vágtatsz, árnyékodat rég elhagyva földtől magasan, gondtól távol, hátán hordoz. Vagy csak hiszed - aztán ledob. Szeretlek. Puha, nem fáj, mosolyogsz. Szeretlek. Ajkad- álmod- formálja. A Szót. Szeretlek. Aztán máshonnan jön. Csak érzed - eléred. Remélsz, menekülsz. Szeretlek. Füled süket, térded remeg, szemed csillog – vakon mered. Szeretlek. Makacs, harap, karmol, visszarúg, ott marad. Bumerángként repül alant. Szeretlek. Hajolj el, fordulj el, vegyél fel, ringass el - menj el. Szeretlek. Változtasd - meg ne próbáld. Bizalom és fájó ábránd - vallatás, gyónok, némaság, szólok. Szeretlek. Lélek tükre, érintés, hiány - könnycsepp csordul, méz hull rám - Szeretlek. Hallgass – rám, érts – meg, felejts - el. Szeretlek. Boldogság, huncut, lebegő pillanat. Esőcsepp zápor, a csomó- megmarad. Szeretlek. Ne kérj, követelj, irányít, nem felel. Hagyj, hadd menjek el. Szeretlek. Béklyó, kötelék, Ariadné fonala, álomszerű érintés, perzselő Nap sugara. Szeretlek. Gyávaság, vágyálom, kóborlás- utálom. Szeretlek. Zavar, össze-vissza, mámor, kudarc, élvezet, ritka. Titok, feledés, intelek, remélj - félsz. Szeretlek. Kiabálj, simogat, megölel, életet lop el. Lenyugvó Nap felett, alatt, mögött. Szeretlek. Utasíts, küldj, szoríts, űzd – messze –lelkemet. Emelj, hadd essek, érezz, felejtek. Szeretlek. Álmodj ébren, gondolj, mit soha, esőcsepp, holdsugár, szikrázó- éjszaka. Szeretlek. Hullám, hűsít, rácsöppent csillám, tükör- ne nézd- ferde - nézz rám. Szeretlek. Valóságos varázslat - valahol vacakol. Vedd magadhoz, lassan, ha ellopod – elrabol. Csak válassz. Szeretlek. Kicsit, nem éppen, nagyon, megértem. Láttad vagy csak nézted, mért- megkérdem. Ébredő hajnal - visszatér - a szín odasüt, árnyal. Szeretlek. Lökd el, és tartsd messze, szívednek mondd, nesze te. Szeretlek. Hintázzunk, a magasba hirtelen - menj innen. Szeretlek. Hallod- cseng, bong, zakatol, dobog, hasogat, jeges- felolvad. Csak átvág - befogad. Szeretlek. Tud – mindent- átadja – a semmit – sem – lehetetlent. Igéz, becéz, nem fáj, de ott a nyom, a hely, a heg, az eltéveszthetetlen, egyedüli ékszer- a korom, csillog - villog - drága. Szeretlek. Koldusnak - királynak álca- halandónak élet, százszor kérted. Szeretlek. Aztán érkezik. Egymaga. Fáradt, nincs baja. - Téged akar. Hagyd. Vele, ellene, mellette, hiába- vagy. Te, egyedül, rég kísért,  szempilládra fúj – összekócol, nézd. Borzongj csak meg, karja ölel, szíve zeng. Szeretlek. Olvadsz, feladod- magadban érzed –magadat adod. Ébredj, madár csicsereg, csukd be- szemedet, hadd súgjon még, hadd mondja. Szeretlek. Örül, nevet. Retteg, elmegy. Nincsen hova –kacaj- űzi el a csendet. De tompul, de édesedik, de felzeng- hiba, érdekli- dehogy, lebeg- tova. Szeretlek. Add – meg - magad, lépj álomútra, tedd össze ajkad, súgj- a habokba- merülj, ne higgy- ha szépít- várd, az árnyék elmegy- fényt hint. Szeretlek. Nem úgy, nem. Más a szabály, az élet - a rend. Itt káosz az úr, érts - ne mondj ellent. Vezess, megyek. Szeretlek. Nem ugyanaz- csak hasonló- már kettő az út, elágazás- vagy célhoz jutsz. Szeretlek. Jössz. Menjek. Lépsz. Kellek. Dobd ide, vágd hozzá, csak úgy. Szeretlek. Ne csodáld, nyílik - az ajtó, gyorsan zárd, szökik, nem jó. De. Fura. Nem indul - marad. Körbenéz, ki-kipróbál, nagy falat. Aztán nő fel- hozzád- ér- kér- árad - áraszt rád. Áldást, átkot, mécsest, világot- gyújt lélekként, olt – és elemészt. Szeretlek. Csak tűz. Csak levegő. Skatulyában éltető. Elküldöd, elzavar - visszatérsz –ott a baj. Szeretlek. Mint fénysugarat, mely a kulcslyukon belesett. Eltakartam, de a kis hamis, élni akart, világított- átesett – ujjamon. És megszorította, és futott el- a világ- valahova- oda-vissza, szívvel nyitva… nem  mondhatom – érzem – terhellek, nem akarom – engedj – melléd… Szeretlek.

 - tensi -