Tizenhét

Minden évben e nemzeti ünnep alkalmával gyerekkorom óta kitűzöm a kokárdát… Először szülői, illetve iskolai nyomásra, most pedig szabad elhatározásból… A márciusi ifjak, a forradalom és a szabadságharc tiszteletére. Évről évre viselem a szabadság jelképét, és kiderült, hogy nem is ismerem a helyes használatát… Ugyanis nemrég olvastam néhány cikket, hogy a kokárdát, amit március 15-én a mellünkre tűzünk, nem is jól használjuk… Így utánajártam a dolgoknak…

A kokárda eredetileg rózsa alakú szalagcsokor volt, amit kalapra vagy sapkára tűztek.

Az első magyar kokárdát Szendrey Júlia készítette Petőfinek. A francia forradalom ihlette meg a költő feleségét, ott vált „divatossá”, elterjedtté a trikolór zászlóhasználat és a szalagcsokor kitűzése (mi magyarok annyit változtattunk, hogy az addig elterjedt kalapra helyezés helyett a szívünk fölé tesszük).

A piros-fehér-zöld nemzeti színhármasként való használata is az 1848-as forradalom idején vált országosan ismertté a márciusi ifjaknak köszönhetően; igaz, már a Mátyás korabeli régészeti leleteken (pecsétnyomókon) előkerült a jelenlegi nemzeti trikolór, de ekkor nem volt széles körben (el)ismert. Így Petőfiéknek köszönhető a szimbólum rehabilitációja.

A színek jelentése: 

Viszont a kokárdát, ha úgy viseljük, hogy kívül piros, belül zöld, azt rosszul tesszük: mindig belülről kifelé olvasandó, ezért az, amit magyar kokárdaként ismerünk, az olasznak felel meg: a magyar kívül zöld!

Bevallom, én is a kokárdának azt a verzióját használom, amit Szendrey Júlia is kitűzött Petőfi kabátjára, vagyis a helytelen formát… Személy szerint úgy gondolom, az a kokárda a helyes, amit a nemzet a sajátjának érez!

- zibóka -