Tizenhét

Pszichedelikus kaland

Az LSD (lizergsav-dietilamid) története nem nyúlik túl régre, hiszen a vegyületet Albert Hoffmann 1938-ban szintetizálta az anyarozsból (Claviceps purpurea). Ez egy gabonán élősködő gombaféle, melynek származékait, az ergotamint és az ergometrint 1918 óta gyógyászati célokkal alkalmazták: uterotonikumként (méhösszehúzó vegyületként), illetve koffeinnel elegyítve fejfájás-csillapítóként. Az 1930-as évek végén az ergot alkaloidok újból a figyelem középpontjába kerültek az ergotizmusnak köszönhetően, majd Albert Hoffmann kezdett el foglalkozni velük. Egy központi idegrendszerre ható, légzésstimuláló szer előállításán dolgozott, de a kísérleti állatokon nyugtalanságon kívül mást nem tapasztalt, ezért abbahagyta a kísérletezést, majd öt évvel később újrakezdte. Az akkor LSD-25 nevű vegyület kristályosításán dolgozott, amikor rosszul lett, és hazament, de mivel két óra múlva jobban érezte magát, kutatótársának csak később számolt be a tapasztalt nyugtalanságról, látomásokról és a kaleidoszkópszerű színes látványokról.
Hoffmann ekkor jött rá, hogy az addig ismert legerősebb hallucinogénnél nagyságrendekkel erősebbet állított elő.
Az 1950-es években számos pszichiátriai és pszichológiai kutatás középpontjában állt a vegyület, hiszen a skizophrenia tüneteit mesterségesen elő lehetett idézni vele, majd több ország hírszerzése használta igazságszérumként. Aldous Huxley az Észlelés kapui című könyvét LSD hatása alatt írta, elindítva ezzel a pszichedelikus szubkultúrát... Az USA-ban 1967-ben, Magyarországon 1980-ban került tiltólistára, azóta is tiltott szer (!).

Feldmár András, Kanadában élő magyar származású pszichológus a mai napig foglalkozik LSD-vel kapcsolatos kutatással, gyógyítással.

A beágyazott videó (teljes méretben való) megtekintése után egyes állítások szerint hasonló élményben lehet része az Olvasónak, mintha LSD-t fogyasztott volna. A kisfilm után eléggé meggörbültek a dolgok, amikre ránéztem…

- zibóka -