Kedves Olvasónk!
Néhány nap telt el azóta, hogy olvasószerkesztői teendőim mellett megpróbálkoztam az írással, ám máris egy újítással rukkoltam elő. Manapság igen divatosak a haikuk – miért ne próbálkozhatnék én is a műfajjal? Ugyanakkor szőttem is tovább a gondolatot: mi lenne, ha arra a szokatlan dologra vállalkoznék, hogy e műfajt kifordítanám köntöséből? Egy szó mint száz, az alábbiakban hagyományos haikut (5-7-5 szótagszám) és annak inverz változatát (7-5-7 mora) olvashatod.
Fogadd hát sok szeretettel!
Az ódon jégkalitka Vízcsobogással
Kitárja karját Hóvirággal kopogtat
Szirmait bontja a táj Ajtómon Tavasz
Mint cserfes vénasszonyok Erdő mélyében
Úgy locsog tova Sétálgatva volna jó
Kertem alatt a patak Ibolyát szedni
Fekete föld mogorván Harmatgyöngy gördül
Ásít a fénybe Végig szunnyadó ágán
Az olvadó hó alól Könnyező fáknak
Napsugár simogatja Fodrot vet szoknyád
Gyengéden arcod Sietős lépted nyomán
S vetít rá aranyszín pírt Szirom földre hull
Betérsz, s már teszik eléd Fekete mámor
Ízleled s áldod Arcod rajzolja a zacc
Szép Brazília kincsét Csészéd fenekén
Zene szól a távolból Dallamos bája
Pengető lehull Táncra hívja ma éjjel
Záróakkord tovább cseng Az északi fényt
Szöveg: - johnny -
Fotó: - latyak -
RSS