Július vége, Balatonfenyves, egy badacsonyi kirándulás után. Lilla a könyvespolcunkat nézegeti, majd megszólal: „Jaj Viki! Ezt el kell olvasnod, nagyon szép könyv. Egy értelmi fogyatékosról szól, aki naplót ír és közben megokosodik...”
Másnap délután elkezdek olvasni a vonaton, hazafelé. Tetszik, rögtön elragad magával, elmerülök benne. Nyugodt vagyok, csendben utazunk. Nyár van, és jól éreztük magunkat az előző két napban, kicsit kipihenve a felvételivel járó fáradtságot. Kaposváron járunk, amikor megcsörren a telefonom... Halálhír. Egy kimondhatatlanul fontos ember elveszítésének a híre. Elmenekülnék, elszaladnék, de a száguldó vonaton nincs hova. Már nem tudok olvasni, csak az ablakon keresztül bámulom homályos szemeimmel a naplementét Pécs felé. Fáj. Nem találom a helyem. De otthon, késő este újra a kezembe kerül a könyvem. Folytatom, aludni úgysem tudnék... Belemenekülve, hajnalra be is fejeztem...
Csodálatos történet, ami novellából - televíziódrámán keresztül - csak később fejlődött Daniel Keyes író-pszichológus teljes értékű regényévé. Cselekménye szerint besorolható lenne sci-fi kategóriába - ennek ellenére szerintem megállja a helyét szépirodalmi alkotásként is. Az író szívet ültetett a történetbe, és ettől lett az olyan különleges, amilyen.
Algernon egy igen különleges egér. Ugyanazon az agyműtéten esett át, mint főhősünk, Charlie Gordon. Ettől valóságos egérzseni lett, és logikusan tud tájékozódni bonyolultabbnál bonyolultabb labirintusokban. Charlie hasonlóan járt: 32 éves koráig egy kedves, szeretetreméltó - ám gyengeelméjű, mindössze 70-es intelligenciahányadossal rendelkező, valamint mérhetetlen jóindulatúsága és önzetlensége miatt sokak által kihasznált fiatalember volt. Igyekvő, dolgozó és tudásra éhes. Akart, jobb akart lenni. Korlátai ellenére írni is megtanult. Végül akaratereje és egyedülálló szorgalma miatt választották ki őt a legalkalmasabbként a különleges - ám kockázatos -, kísérleti stádiumban álló operációra.
Charlie még a műtét előtt kezd el az orvosai utasítására előmeneteli jelentéseket írni, amolyan naplószerű formában. Végig ő az elbeszélő, és az író kiválóan érezteti Charlie írásán keresztül állapotának előrehaladását.
Eleinte rengeteg helyesírási hibával, írásjelek nélkül olvassuk a férfi gondolatait; melyek az operáció után egyre színesebbek, kiterjedtebbek és mélyebbek. Fogalmazása, szókincse egyre választékosabb, a hibák fokozatosan eltűnnek. Másképp kezdi szemlélni és látni a világot - ezáltal egy más emberré válik. Rohamos szellemi fejlődésen megy keresztül, szivacsként issza magába a tudományt és a műveltséget; végül intelligenciahányadosa később messze felülmúlja a zseniszintet. Érzelmi vonatkozásban azonban személyisége még egy ideig visszamaradt. Szembesülnie kell a ténnyel, hogy a gyöngeelméjű embert (hiszen ők is emberek!) társai kinevették, gonosz tréfákat űztek vele és nap mint nap bolondot csináltak belőle. Kívülről látva magát – azaz régi önmagát - kell rádöbbennie: mennyire méltatlan, aljas és embertelen dolog az, amit korábban, tudatlanként ő is viccesnek talált - hiszen nem értette, mi áll a gúnyolódások hátterében.
Visszatérnek gyermekkori emlékei, egész más megvilágításban. Máshogy látja már az általa korábban önzetlenül szeretett édesanyját és nővérét, akik kegyetlenül bántak vele és később magára hagyták. Máshogy kezdi látni a nőket is. Felfedezi magában az irántuk érzett vonzódást - megismeri az eddig idegen, teljesen új érzést: a szerelmet. Másképp szeret...
Sajnos az eredmény sem Charlienál, sem Algernon esetében nem bizonyul tartósnak: amikor Charlie észreveszi a kisegér hanyatlását és fokozatos visszafejlődését; kutatásaival saját maga bizonyítja be, hogy a visszaesés törvényszerűnek bizonyul. Minél magasabb az időközben elért szellemi szint, annál rohamosabb a végromlás. Tudja, hogy kevés ideje van hátra, és állapota előrehaladásával egyre többször nyomasztja az, hogy egyre inkább érzi a közelében régi önmagát bujkálni, mintha a régi Charlie figyelné őt, kívülről. A Charlie, aki mindig is jelen volt, csak az idő múlásával már egyre kevésbé tudja elnyomni létezését.
Mindezen folyamat borzasztó rövid idő alatt zajlik le. A történet márciusban indul és novemberben szakad vége. Charlie a kezdeti szintre esik vissza, és szívfacsaró módon ismétli meg kezdeti helyesírási és fogalmazási hibáit. Búcsúzóul, utolsó soraiban kéri az olvasót, ha arra járna, tegyen virágot Algernon egér sírjára, a hátsó udvarba...
A mű végig a tudományos fantasztikum elemeit egyesíti egy mélységesen hiteles lélektani rajzzal. Egy szívhez szóló, megérintő vallomás az ember élni akarásáról, példátlan erkölcsi tartásáról és töretlen optimizmusáról. Az egyszerű ember mérhetetlen őszinte és ritka önzetlen szeretetéről, és annak tanulságos, mindenki számára példaértékű, meglepően egyszerű - de emberséges gondolkodásmódjáról, rendhagyó bölcsességéről...
Tiszta szívemből ajánlom a regényt mindenkinek, tényleg érdemes elolvasni!
RSS