Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Medvehagymasajt karamellizált gránátalmaágyon

2011.04.28. 09:17 tizenhét

 

Véget ért a böjt 40 napjának nélkülözése: ismét illatoznak a húsok, felpezsdít a rozék csípőssége és büntetlenül lehet édességekről (is) ábrándozni. Ráadásul a medvehagyma szezon is vége felé közelít, így átmenetileg feledhetjük Mecsekünk zöld áldását. Számomra ez egyben a böjt búcsúztatója is, amelyet egy meglepő, medvehagymás édességgel eresztek (böjti)szélnek...
Abból indultam ki, hogy mézes mártásokhoz gyakran használok fokhagymát, a korábbi posztomban pedig már említettem, hogy a medvehagyma fokhagymás jegyeket visel. Ez volt a kiindulási alap, a többit a fantázia rendezte csatasorba...

Hozzávalók:


• 8 szelet édes tónusú sajt - Pannónia sajtot használtam (2-3 mm vastag legyen)
• 8 szép medvehagymalevél
• 1 marék aszalt szilva
• 3 evőkanál nád- vagy répacukor
• kis darabka vaj
• 1 evőkanál tejszín
• 1 dl fehérbor
• 1 vaníliarúd
• 1 teáskanál balzsamecet
• 1 csipetnyi fahéj


Elsőként a maréknyi aszalt szilvát fehérborban néhány percig főzöm. Ez azért fontos, hogy a szilva finom, lédús legyen. A főzéskor a borhoz adom a csipetnyi fahéjat. Szigorúan 1 csipet legyen! A plasztikusság okán: a fahéj csak egészen halványan legyen jelen, semmi dominancia, simuljon észrevétlenül a harmóniába; éppen, ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés. - F. Á. Ha ez elkészül, akkor félreteszem a főzőlével együtt, hogy kihűljön. Ha már langyos, akkor a sajtokat egyenként egy tányérra fektetem, belesimítom a medvehagymalevelet, úgy, hogy ne érjen túl a sajton, majd egymás mellé fektetem a levélen a szaftos szilvákat és felgöngyölöm.

A sajtokat előzőleg szobahőmérsékleten tartom, hogy ne törjenek el, amikor hengert formálok majd belőlük, a göngyölegekből egy tányérra kettő kerül.
Ekkor egy kis fazékban a nádcukrot néhány kanál fehérborral és egy darabka vajjal karamellizálom. E folyamat során a cukor metamorfózison esik át: először felhabzik, majd csillapodik és végül elkezd barnulni és a készítője hajlamossá válik a bűnbeesésre... Ekkor a vaníliarúd kikapargatott szemcséit a cukorhoz adom (egyre nehezebben őrizve önuralmam a felcsapó illatok okán!), összekeverem, majd egy evőkanál tejszínt elegyítek bele, amitől légiesen könnyű és bársonyos lesz. A legutolsó mozzanat a teáskanál balzsamecet hozzáadása és alapos elkeverése, amely egy újabb éteri dimenziót nyit meg...
Ezt követően a gránátalma gyümölcsös magvait a sajthengerek köré halmozom, és az egészet meglocsolom a frissen készült mennyei karamellel. Azonnal tálalom, 4 adag lesz belőle.


A Pannónia sajt lyukacsainak köszönhetően a medvehagyma szégyenlősen ugyan, de megmutatja magát, izgalmassá téve a végkifejlet vizuális egységét. Legutóbb Patricius Furmintot (2008) fogyasztottunk hozzá, mely együttállás szerelem volt első látásra!

 

Legyen édes az élet!

 

-vj-
 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr872855937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása