Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Napi1 – Szellemvárosok III. rész

2011.07.01. 17:17 tizenhét

Az édenkert megszállása

 

Név: Varosha

(Famagusta város egyik negyede)

 

Elhelyezkedés: Ciprus, Észak-Ciprusi Török Köztársaság, a sziget keleti partján

 

Eredeti népesség: 39 000 fő

 

Kiürülés dátuma: 1974. augusztus 16.

 

Oka: katonai megszállás

 

Belépés: tilos (kivéve a török hadsereg és az ENSZ képviselői)

 

 

 

 

 

Ha az 1970-es évek elején valaki feltette volna a kérdést, hogy hova menjen nyaralni, bizonyára az első dolgom lett volna az orra alá tolni ezeket a képeslapokat:

A festői tengerparton Ciprus legnépesebb városa terült el, mely akkoriban igencsak népszerű üdülőhelynek számított. Temérdek hotel és luxusszolgáltatás várta a turistákat, akik mentek is szép számmal. A szigeten található hotelek nagy része Famagustaban volt megtalálható, pontosan 46, valamint 33 apartmanház. A város legnépszerűbb része Varosha volt, mely még a brit uralom alatt indult fejlődésnek, és a görög közösség otthona volt.

A virágzó paradicsom azonban igencsak hirtelen vesztette el fényét. 1974 júliusában török csapatok – összesen 40 000 katona – szálltak partra Ciprus északi részén, hogy megakadályozzanak egy görög tisztek által tervezett államcsínyt, mellyel a Görögországhoz való csatlakozást kívánták elérni. A török hadsereg pár nap alatt elfoglalta az északi részeket. Végül kialakult a Zöld vonal, mely elkülönítette a déli Ciprusi Köztársaságot és az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot – Famagusta pedig ezen utóbbihoz került.

A híres üdülővárost sem kímélték a megszállók, több ezren menekültek el onnan, a turistákat pedig evakuálták. Végül a város jelentős része köré – Varoshaval együtt – drótkerítést, falat húztak, minek következtében a terület teljesen elhatárolódott a külvilágtól. És ez így van máig is.

Mivel a város gyakorlatilag teljesen érintetlen, itt valóban megállt az idő. A fegyveres őrizetnek köszönhetően a fosztogatók is inkább elkerülték az üresen álló szállodákat, melyek lassan-lassan az enyészeté lesznek. Mivel a turistákat nagyon rövid idő alatt evakuálták, csak a legfontosabb holmikat vihették magukkal. A legtöbb hotelszobában még megtalálhatók a szekrénybe akasztott ruhák, a „frissen” vetett ágyak, a gyerekek játékai. A vendéglőknél az aznapi menü már évtizedek óta ugyanaz. A házak között a természet kezdi visszahódítani a területet. Varosha öblének állatvilága pedig igencsak gazdag – köszönhetően az emberi behatás hiányának.

A drótkerítés immár 37 éve tartja távol a turistákat a csodás tengerparttól – és egyelőre nem látszik bármi jele annak, hogy ez a helyzet a közeljövőben kicsit is változna…

- latyak -

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr913028359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása