Tizenhét

(A kvaterka szó jelentését szándékosan mostuk össze az életigenléssel!)

A kanapén ülve az ánizsos fekete teában rejtőzködő, szép szál, zöld mentaágra néztem. Úgy fogta közre a mélybarna ital, mintha csak az örök emlékezet számára kívánta volna megőrizni azt. Kortyoltam, a pipa füstjét eregettem, megnyugodtam. vj otthonába invitált egy szeptemberi, naposan derűs vasárnapon, egyfajta Gasztromacsó-konferenciát tartani, meg úgy amúgy megvitatni ügyes-bajos dolgainkat. Larousse gasztronómia lexikont lapozgatva értékeltük az eddigieket és kitaláltuk az elkövetkezőket. Szóba került Szindbád és Vendelin, a csontból a tányérra zuhanó kocsonyás velő, Latinovits, ahogy szaval, és még nem egy paródia. Mert mint tudjuk, „a Költő maga is a legnagyobbaktól tanult. Petőfitől, József Attilától és Adytól szívta magába a művészetet. Ha ez nem gusztustalan.”

Fél 9 környékén a buszvégállomásra siettünk, hogy vj unokahúgát alkalomhoz illően fogadjuk csodálatos Pécs városunkban. Ezek után a kollégium felé tartó buszhoz kísértük őt, és persze átvettük a legfontosabbat: a hazai elemózsiát tartalmazó csomagot, amely ekkor még a meglepetések homályba burkoló fátylával letakart, gasztrokulturális élményként manifesztálódott. A buszmegállóban nyílt a szatyor, amelyben pogácsával megpakolt zacskó mutogatta magát, és vj máris nekiveselkedett. Kisebb csata árán, de megadta magát a pogácsás batyu és mi az addigra odasereglett, buszra váró emberek koszorújában állva, fogainkra bíztuk a tésztát. Sajtos volt.
A kedves rokon buszra szállt, mi pedig a vj rezidencia felé vettük az irányt, természetesen az egyre gyakrabban meg-megnyíló pogácsás zacskó társaságában…
 

-den-

... „Az vagy, amit megeszel” – talán emlékszik még a mozgalom indulására a Kedves Olvasó; ha igen, nyomjon egy lájkot! Hogyha ebbe belekeverem a Slow Food mozgalmat is, úgy, hogy a hab ne törjön össze, akkor bátran betolhatom a sütőbe, hogy aztán, ha már elkészült, azt mondhassam: Az vagy, ahogy eszel. Vagy kvaterkázol.

kvaterkázás (lengyel eredetű):

nagyobb étkezés után, kellemes társaságban kedélyesen és mértékkel történő borozgatás, poharazgatás

Érdemes körülnéznünk házunk táján, hogy miként eszünk?! Rohanunk-e, rágunk-e eleget, türelmesek vagyunk-e kellően, hogy kihűljön az étel, eszünk-e egyáltalán vagy csak falunk? Filozófiai magasságokat és mélységeket súrolhatnánk az ügy kapcsán.
Nem árulok el titkot azzal, hogy szeretek enni. Ugyanakkor baromságnak marhaságnak hülyeségnek nevetségesnek tartom a „Magyar ember evés közben nem beszél!” intelmet, amit gyakran hallhat(t)unk szülőktől, nevelőktől evés közben. Pontosan azért, mert a körbeült terített asztal a legalkalmasabb arra, hogy finom falatok, relaxált psziché mellett megvitassuk az élet dolgait.
Magam részéről ráadásul imádok kézzel enni. Sok egyéb mellett az arab környezetben töltött időszakban az étkezéseket szerettem a legjobban, mert a fantasztikus ízű ételeket gyakran kézzel ettük. Tunkoltam a pita sarkával a grillbárány szaftját, vagy felcsíptem egy falatnyi csicseriborsókrémet. Halálos természetességgel. Hazajövetelem után volt is némi dolgom az edzőteremben.

Temérdek kollégiumi pillanatom közül roppant elevenek a hétvégi visszatérést követő terülj-terülj asztalok, amikor mindenki előszedte az otthonról érkezett falatokat; gyanítom, időben kicsit korábban egy ilyen balhé kapcsán fogyott el Nyilas Misi bio cipőkrémje is.
A kvaterka is valami ilyesmi, mellőzve a szó szolgai fordítását. Talán a fentiektől abban különbözik leginkább, hogy a pillanat szüli, s mint spontán buli, ez a legjobb. Forrása lehet a csendes udvarú faluban élő Édesanya, aki csontsovány gyermeket vizionál a nagyváros durva zaja mellé, így születik válaszul a „keveset küldj!” óhajra a húsz kilogrammos pakk. A csomagból kikandikál a köménymagos pogácsa, amit falunk, morzsolunk, amíg a kisebbik, „csomagkísérő” Unokahúg megritkított számú helyijáratát várjuk. Némi cipekedés, majd a helyszínelők alaposságával csomagbontás.
Tudja a Kedves Olvasó is, hogy a kacsasült a csontja mellett a legfinomabb? Ahogy a leforgácsolt húsdarabok sós íze szétfut a nyelven és – lévén kvaterkázunk – van idő a csontok maradéktalan lerágására is. Talán még egy kis zserbó vagy blueberry törköly, hogy mást ne is mondjak, de ma senki sem szalad sehová, csak eszünk, még egy falatnyi zamatot, s talán ez egyszer elhihetjük azt is, hogy élni is inkább így érdemes…

-vj-

ui.: szóval Deniblu rám testálta a feladatot, hogy a falatozgatás utáni sétatéri fröccsözést is írjam bele a szövegbe, ha már kvaterkáztunk. viszont úgy lett kerek a szövegtest, ahogy először kigördült kezem alól, de bizonyára a Kedves Olvasó is elballag a térre poharazgatni, ha már a város szívébe költöztek a derék borosgazdák. Elballagtunk. Fröccsöt, naná, hogy fröccsöt kértünk, mert az est melege és a kacsa is azt kívánta...