Sohasem voltam a könyvajánlók mestere, valahogy nem érzem magamban a képességet, hogy egy könyv sava-borsát összefoglaljam fél oldalban úgy, hogy felkeltse az érdeklődést, izgalmas legyen, de ne lőjön le minden poént, ahogyan a filmelőzetesek próbálják megnyerni a nézőt kettő perc harminckilenc másodperc alatt. Mondjuk a túl jó trailer sem annyira biztató, hiszen akkor milyen meglepetést tartogathat még a film.
Huxley nevéről az egyetem utolsó évében hallottam egy kurzuson: Kábítószerabúzus. Az óra zárásaként dolgozat helyett választott témában tarthattunk előadást írókról, költőkről, filmekről, valamint zenekarokról, akik jelentős tudatmódosítás mellett alkottak. Az ajánló megírása előtt utánanéztem Huxley-nak, de ezt a könyvét húszas évei derekán írta még „önerőből". Filmet is forgattak belőle 1980-ban, amit sci-fi kategóriába soroltak.
Mindig alvás előtt olvasok. Viszont ezzel a könyvvel nem sikerült egyről a kettőre jutnom, ugyanis olyan információáradatot zúdított rám, amit a nappali igénybevétel után az agyam már képtelen volt befogadni. Aztán jött egy hétvége, amikor Pécsre utaztam. Az olvasással töltött négy óra megtette a hatását. Ez lett mostani önmagam egyik kedvenc alkotása.
Az alapkoncepció egy utópisztikus társadalom, ahol az új nemzedéket már gyárakban, lombikokban, futószalagon nevelik fel. (Most már tudjuk, miből is táplálkoztak a Mátrix alkotói.) A fejlődés során különböző stresszhatásoknak teszik ki a magzatokat, ezzel irányítva testi és szellemi fejlődésüket, melynek végeredményeként különböző kasztokba tartozó egyedeket fejtenek le. Lehetsz tökéletes külsővel és intelligenciával bíró alfa plusz, pneumatikus béta, kicsit ostoba delta, de testi és értelmi szempontból gyermeki szinten megragadt gamma. Ezt követi a csecsemők, később gyerekek kondicionálása (feltételes reflexek kialakítása különböző élethelyzetekre), valamint a hipnopédia, azaz az alvás alatti „erkölcsi" tanok bevésése. Ezt a párnából kiszüremlő halk duruzsoló hang segítségével érik el.
Mitől is jó a könyv? Az izgalmas alapkoncepciótól, attól a részletességtől, amivel a társadalom kialakulása, felépítése kidolgozásra került, és attól a pszichológiai eszmefutattástól, amellyel az emberi viselkedést elemzi ki az író. Miért nincs szükségünk családra, stabil érzelmi háttérre? Miért fontos a korai szexualitás bevonása a nevelésbe, és hogyan lehet elérni azt, hogy az ember semmiben se kételkedjen? Azt kell mondjam, az érvek meglepően, szinte már rémisztően meggyőzőek voltak számomra.
Nyilván nem rejtene csavarokat a könyv, ha nem lennének olyan személyiségek, akik mégis kérdéseket vetnek fel. Akik kirínak a tömegből. Akik valami többre vágynak a mindig állandó hétköznapoktól. Hiszen a társadalom jelmondata: „közösség, azonosság, állandóság – boldogság".
Sok szeretettel ajánlom Neked! Jó szórakozást!
RSS