Tizenhét

  Sokszor állítottam magamról életem során, hogy szerencsés vagyok. Csak így. Megvallom, ez első hallásra valóban semmitmondóan hangzik – az adott pillanatban érzett őszinte öröm mivolta ellenére –, de ezen könnyen segíthetünk, ha vizsgálóasztalunk lámpáját…

 Mondd, játszol velem…? Gyere, ülj ide… úgy velem szembe... és most vedd le az álarcod. - Hogyan? Jaj, hát az nagyon egyszerű. Csak kapcsold ki a világot. Felejts el mindent, amit tanultál, amit tanítottak - mindent, ami befolyásolt… felnőttet, tanítót,…

(Lélek – szőttes: tarka – lepel Valóságra Álom felel.)Mi maradt meg? A harc. A veszekedés. Az a rengeteg ellentmondás - és persze: a szenvedély. De az is becsapott, egy más érzés keserű lenyomata volt csupán, talán a fölény - s alárendeltség, mi olyan élethűen csalta…

 Nagyanyáink óta nagyot fordult a világ. A társasági élet ma már bizony nem ugyanaz, mint hajdan. De valljuk be őszintén, ismerkedni mindig is cikis dolog volt. Ha anno, anyuka-apuka, a dinasztia nem azt választotta, akire 3 másodpercnél többet mert nézni az a szófogadatlan…

 Azt hiszem, ez egy olyan történet lesz, ami előtt kötelezően ajánlott leszögezni: az elmondottaknak - vagyis leírtaknak- szinte semmi köze a valósághoz. Ha személybeli egyezéseket vélsz felismerni, kedves Olvasó, akkor az csak a véletlen műve - és akinek nem inge, az jobban…