Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Szép új világ

2010.12.10. 13:17 tizenhét

Most, kedves Ősember, hogy sikeresen felolvasztottunk több ezer éves álmodból, rám hárult a megtisztelő feladat, hogy körbevezesselek fantasztikus világunkban, és figyelmedbe ajánljam mindazt a számodra hihetetlen fejlődést; amit az emberiség véghezvitt azóta, hogy Te álomba szenderültél egy gleccser mélyében.

Lépjünk is ki hát apró lakásom zugából, hiszen vár ránk a nagyvilág! De mielőtt még megtennénk ezt, kérlek, nézz körül szerény hajlékomban! Ez a doboz itt, tudom, hogy első hallásra elfogadhatatlan, de bármit képes percek alatt úgy felforralni, mint a leghevesebb tábortűz. Nem, ebben nem fa van, hanem gáz. Kicsit koszos ugyan, elismerem, nem vagyok túl lelkes takarító. Igen, itt néha takarítani kell, hiszen szerencsére már nem barlangban lakunk, mint Ti annak idején. Hát azért gáz, mert az olcsóbb, és nem irtjuk a fákat miatta, és nem fogynak el. Nem, a gáz nem a ház mellett van, nagyon messziről jön hozzánk, általában folyamatosan - így akkor tudunk meleget csinálni, amikor csak akarunk. Igen, nálatok is így volt, de most már menjünk ki innen!

Látod, ez a mi utcánk a nagy városon belül. Itt nagyon sok ember lakik egy helyen, így szinte sosem vagy egyedül. Ha szükséged van valamire, csak átkopogsz a szomszédhoz. Igen, már vártam a kérdésedet, ezt úgy hívják, a helyi járat. Ezen tudunk pillanatok alatt megtenni hatalmas távolságokat. Igen, egy kicsit büdös meg hangos – nem, nem szokott mindig ilyen élesen visítani, csak ha csukódnak az ajtajai –, de igazán hasznos. Szálljunk is fel, megmutatom a belvárost!

 

 

Igen, itt még büdösebb van, de csak nappal szokott így lenni. Üljünk is le, közben megmutogatom a város látványosságait. Ez itt mellettünk a buszmegálló, itt kell várni az éppen aktuális járatot – nem, nem lehet benne lefeküdni, ő nem a buszt várja. Aztán ez itt az egyetem… De én fel is állok, mert már nagyon néz engem az a kedves idős hölgy, mindjárt leül melléd, de Téged ez ne zavarjon, csak élvezd a kilátást. Micsoda? Hogy inkább szálljunk le? Na jó, akkor itt is lesz a következő megálló, csak most nagy a sor, de mindjárt tovább indulunk. Na jó, most már tényleg indulunk, mindjárt… mindjárt… mindjárt… Hogy gyalog hamarabb ideértünk volna? Igen, lehet, de most már aztán tényleg indulunk! Hogy ő kicsoda? Nem tudom, átlagos civilnek tűnik, miért? Hmm, tényleg, ő nem civil. Na, őt hívják úgy, hogy ellenőr. Ő szedi a jegyet. Az kell, hogy itt tudjunk utazni. És azt felejtettem el venni Neked, de nem baj, majd megoldom…

Hogy hová megyünk? Eredetileg úgy terveztem, hogy beülünk egy kávézóba, de nem nagyon maradt pénzem, úgyhogy csak sétálgassunk kényünkre-kedvünkre. Hogy mi az a pénz? Hát ez itt, látod? Igen, ez is büdös… Ez arra való, hogy kifizessünk vele dolgokat, amikre szükségünk van a mindennapi életben. Igen, ezzel bármit megszerezhetsz, ha van elég, ez az egyik legfontosabb dolog. Hogy lehet szerezni? Természetesen munkával! A modern világban a szorgalmas munkával… Azazhogy sok melóval, vagyis tanulással és odaadással… De azért nem árt, ha van ismerősöd is, persze, de nem az a lényeg, vagyis… Nem egyszerűen, de kitartással és ilyenek… Na, mindegy, ez bonyolult! Fönt, akik vezetik az államot, megszabják, hogy mennyit kapsz és punktum! Nem, nem biztos, hogy ismerik a munkádat… Értenek hozzá és kész!

 

 

Na de nézzük tovább a várost és azt, amit rejt még magában! Látod, ez itt egy hatalmas templom, itt lehet Istenhez fordulni. Ő a Mindenható; ő uralkodik a világ felett, ő az egyik legfontosabb nekünk, nagyon sok mindent kapunk tőle. Mit mondasz? Igen, persze, a pénz is fontos, tudom, hogy ezt mondtam, de mindig van, ami fontosabb. Sokszor minden fontosabb mindennél, de ezt Te nem értheted. Menjünk tovább és kész!

Mi, hogy éhes vagy? Tudod, szívesen meghívnálak ebédelni, de az ellenőr… Tudod, ezek itt az éttermek… Igen, ezek végre nem büdösek… Szóval, itt lehet enni, de ahhoz sajnos pénz kellene. Igen, anélkül nem lehet enni. Nem, azt nem lehet! - Akkor elvisznek a rendőrök, ők vigyáznak arra, hogy minden a normális kerékvágásban folyjék. Majd bekapunk valamit otthon, azt hiszem, még maradt valami tegnapról.

Hogy ezek a kirakatban? Ezeket hívjuk számítógépeknek. Gyakorlatilag teljes életet lehet élni mellettük, egy számítógépről bármit el lehet intézni; most már a mindennapjaink szerves része. Micsoda? Hogy hogyan működik? Fogalmam sincs, ez bonyolult!

Na, itt is vagyunk, itt a mozi, ide akartunk jönni eredetileg, de sajnos most nem tudok jegyet venni. Azazhogy várj csak… Oh, pont egy ismerősöm szedi a jegyeket, szevasz Jani, ugye nem baj, jaj, nagyon köszönjük, jövök egy sörrel, na minden jót, szervusz… Bent is vagyunk, üljünk le… Micsoda? Igen, mi szeretünk mindenhez leülni, de most csitt, mert kezdődik a film!...

De hát mit nem értettél rajta? Teljesen egyszerű volt a történet. Egy család, akik a civilizációtól távol élnek boldogan! Hogy miért voltak ennyien? Ez egy nagyon népszerű film - segít abban, hogy kicsit elmenekülj a valóságból. Hát, mert néha jólesik… Nem azért, mert ez itt rossz lenne… Nem, ott nem jobb, csak… Más, na… De ha jobb is, olyan biztos nem létezik, csak a vásznon! Nem érted? Most meg hova mész? Még meg sem mutattam a plázát, meg az állatkertet! Olyat még biztos nem láttál…

- latyak -

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr492505730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.