Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Mi a baj, Aiász?

2010.12.15. 09:17 tizenhét

Aiász, nem is találok szavakat… Bár nagyon örülnék neki, mert éppen egy internetes újságba írom rólad szóló soraimat, szóval az olvasószerkesztők már várják, hogy küldjem a megígért sorozat első részét. Mármint egyelőre még a Wordbe vésem a karaktereket, de az egészet meg kellene neked magyarázni; mi hogy működik, honnét hallottuk híredet itt a Kárpát-medencében - és egyáltalán miért írok rólad, satöbbi. Legfőképpen azonban azt kéne bevallani, hogy valójában milyen kevesen ismernek téged személyesen. Még én sem, csak phantasziám szüleménye ez az apokrif és egyoldalú társalgás. Persze arról is kéne beszélni, hogy miért nem disztichonban fogalmazok, és miért nem görögül.

No, térjünk a lényegre, dicső Aiász! Ismerik ám neved, de elsősorban moziból és rövidített olvasmányokból. Meg hát ugye eleve kötelező tananyag, mint ókori írásos forrása gondolkodásunk és kulturális emlékezetünk kezdeteinek… Jaj, ezt is hol kezdjem… Szóval élt egy Homérosz nevű ember, aki főleg a trójai mondakörből merített szóbeli hagyományokat, majd megírt két eposzt – belátom, ez így túl egyszerűen hangzik, de mindkettőben szerepelsz.

Jó, persze, az előbb modern és egyezményes irodalomelméleti fogalmakat is használtam. A lényeg, avagy az esszenciális szubsztancialitás ousziája mégis világos számodra. Jó, régen a görögök is inkább olvasni akartak egy idő után, már békésebb korokban, de azért beszéltek még a legendákról, hogyne, elmondták egymásnak. Verseket is írtak hellén költők, de feltételezhetően mindegyik írásos emlék élő szóbeli hagyományból merített. Aiász, tényleg ne haragudj felületességemért, hogy ilyen nagyokat ugrok közben. Nem tudok mindent részletezni és épületesen kifejteni - bárcsak elkísért volna Csiky Gergely vagy Devecseri Gábor! Többnyire azt se tudom, mit kéne tudnom, és te mit szeretnél tudni, és tisztelettel kérlek, fejezd be az őrjöngést. Ne húzd fel magad Homérosz miatt is, kitisztul majd minden. Figyelsz rám?

Próbálok érdekességeket mondani, például a suliban néhány szöveg erősen biflázás-gyanús; és el nem tudjuk képzelni, régen hogy bírtatok fejben tartani ennyi mondát és rengeteg nevet. Nekünk is vannak ám mondáink, de jóval kevesebb istennel. A rómaiak meg Aineásztól származtatták népüket, a folytatásról inkább hallgatok… Nincs éra, melyben ne lenne szükség mítoszra, hiába próbálják ellenkezőjét bizonyítani.

Az emberek kíváncsiak rátok, akhájokra! Igaz, hogy hajlamosak vagyunk olykor összekeverni az argosziakat a thébaiakkal - gondolom, rosszul esik, meg is értem… Nézd el nekünk; annyi mindenről kell tanulni, és nehezen áll össze a kép. Nahát, nehogy elfelejtsem – szép is lenne! –, hogy van egy dráma, ami Szophoklésztől ránk maradt, abban pedig te vagy a főszereplő. Hogy miről szól, gondolom, később úgyis rátérünk, hadd idézzem alkalmasabb időben.

De most pihenjünk kicsit, máskor folytatjuk az elektroperipatetikus sétát, én is elfáradtam, addig is várjuk a kairoszt.

 

- marcus -

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr232504123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.