Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Augusztus végén

2011.09.01. 17:17 tizenhét



Még hívnak a Zöldbe a pesti zsiványok,
Még élhetek vígan a hajnal előtt,
De érzed, hogy lassan az Ősz beszivárog?
Már bontjuk a parton a ponyvatetőt...
Még vágyom a gondtalan, mámoros órát
És messzi barátokat látni megint,
De vethetem elfele lassan a mókát,
Mert Pécsen a jó öreg Kőtömeg int...
 


Lám, így van ez, újra a nyár tovalépett.
Most itt vagyok csendben egy rét közepén
És fel-felidézem a sok csodaszépet
És kúszok az égbe az Úr kötelén...
„Ím, megköszönöm, miket énnekem adtál:
A partot, a partit, a víg napokat,
A számtalan újat, a fény ragyogását
És végtelen égen a csillagokat...”
 


„Így színed előtt, Uram, önt el a hála
Hát megköszönöm neked mindezeket,
Tán annyi csak még, ami jönne a számra:
Hogy add a tanévhez a tippjeidet!”
...Úgy tűnik, a szívem a múltnak a rabja,
Még bennem a nyár - ez a szédületes -
De gyűlik erőm eme új feladatra:
Teremteni hasznosat, épületest!...
 

 


- dani -

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr272898076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamara2012 2011.09.24. 22:23:06

Őrületesen jó! Az ütem ismerős, Még nyílnak a völgyben a kerti virágok... Igen... De ez teljesen más hangulatot súg! Gratula! De valóban, szívből!