Tizenhét

Élesztő, a neve magában hordozza mindazt, ami jellemző rá. Él és éleszt, lélegzik, táplálkozik, fázik, mozog, szaporodik és meghal.
Édesanyámtól tanultam a kelt tészta csínját-bínját. Nem találom a jó szót hozzá, hiszen a kelt tészta több mint puszta meggyúrás, mely egyébként mindössze a folyamat közepe, nem csak egy recept, mely mindig ugyanúgy működik megbízhatóan. Olyan, mint egy kisbaba, melynek lesni kell minden gügyögését vagy sírásást, és haladék nélkül teljesíteni kell kívánalmait. Mégis ez a türelmes – habár, ahogy én hívom lusta – emberek művészete, ahol a hanyagság megengedhetetlen. Jó időben, jó helyen.
A boltban kapható élesztő sokat kibír. Hűtőben tárolva akár egy hónaposan is képes éleszteni. Hiába, élet, amilyen törékeny, olyan nehéz végezni vele. Egyvalamire azonban rettenet érzékeny, a huzatra. Ezért mindig légjárástól óvott helyen kelesszünk már futtatástól kezdve. A futtatás a gombák felélénkítése, egy kevés langyos vízzel. A vízbe tegyünk kávéskanálnyi cukrot, vagy akár lisztet, csipet sót, majd morzsoljunk bele valamennyit az élesztőből, az egyötöde általában elegendő. Mennyi az a kevés víz? Egy bögrényi, akár félbögrényi elegendő. Várunk. Az élesztő korától függően úgymond felfut a víz tetejére. Látványos változáson megy keresztül, ezen élményt meghagyom minden kísérletezőnek. A kimondottan öreg élesztő pusztán illatáról árulja el, hogy megfutott a maga komótos tempójában. Jó orrúak előnyben! Ezután kezdődhet a tészta gyúrása. Az élesztőnek elegendő a liszt és a víz. Nyelvünk megkívánja a sót, és különböző receptek alapján bolondíthatjuk számos dologgal. Csak néhányat említve: tej, vaj, tojás, cukor. A tésztagyúrás megérdemel egy külön írást, ezért itt nem részletezem. A meggyúrt tésztát félretesszük kelni. Mint nemrég megtudtam, ez valójában csak az erjesztés, és a másodszori átdolgozás után következik a kelesztés. De ezzel megint nem foglalkozunk, kiváltképp, mivel édesanyámtól ilyesmit nem is hallottam. Az ellenben közismertebb, hogy a huzatra továbbra is érzékeny az élesztő. Ezért egyes helyeken úgy bebugyolálják a tésztát plédbe, akár a ma született csecsemőt. Átlagosan fél, egy óra szabadidőt adhatunk magunknak. Ezalatt az élesztőgombák helyettünk dolgoznak. Ha kétszer akkorára felfújta magát a tészta, mint mikor magára hagytuk, kezdhetjük a sütés előtti befejező lépéseket. Itt szintén bármely kelt tészta receptre utalnék, főleg mivel végterméktől függ.
Számos kudarc – mondhatni gyilkosság – és próba-szerencse árán jutottam idáig, sőt tovább is, amit már kovásznak neveznek. Ellenben, ha többre szomjaznak a becses Olvasók, kérdezzenek meg egy péket, én csak hobbiból, magam örömére sütögetek.

A természet fantasztikus, igaz?

-fabo-