Szív Ernő nyomán.
Nézd! Az asztalon szétgurult mákszemek hevernek.
Képzeld azt, hogy emberek és kérnek, könyörögnek.
Istenek rökönyödnek meg, hiszen megannyi
gondot kéne abszolválni mindenhatólagosan.
Hat láb magasan, te, elég vagy-e ehhez?
A férfinak asszonyt adni, az asszonynak
szerelmet és esélyt szülni, majd pedig idővel átvágva,
könnyek közt megfeszülni?
A gyermeknek ételt a szájba, a feje alá pedig párnát,
amire ráhajtva arcát messze szökik a Világ gondja?
A tőkésnek gyárat, ami pénzzel nem várat meg,
kifizethető bért, a munkásnak verítéket és vért?
Érted már, kedves? Mind vár valamire te pedig
látod a könyörgést mindegyikük szemében.
Megkérdezem hát: Lennél-e Isten helyében?
A könyörület könnyű őrületbe csap át, hiszen
nem adhatsz mindig apát, anyát és gyermeket.
Van, aki árva és megöli őt ez a konok Világ.
Van, aki egyedül áll és hibát hibára halmozva
elnyüvi őt az idő. Sok ám a má koS sors.
Fogak közé ragadt árulkodó jel: Egy az út és egy a bejgli.
Márványos tetejűre süti a meleg végzet.
Szebbet hinni pusztán heveny képzet.
Érezd hát mekkora felelősség az isteni lét.
A bejgliből most vágj egy szeletet,
és tudd, örök emlék lesz ez a falat.
Magyarázat: Egy Szív Ernő novella (A mákszemes képeslap) ihlette a verset. Az emberek, mint mákszemek, akik mind egy bejgliben végzik. A novella rövid, de a hangulata elképesztő. A mákszemes hasonlat mögött rejlő filozófia pedig zseniális. Szerintem. Aki elolvassa, garantáltan érteni fogja a slam-et. Sajnos a novellát nem találtam meg az interneten, így nem is tudtam hivatkozásként beilleszteni.