Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Pécsről Fehérvárra

2012.04.24. 10:17 tizenhét

 

Na hahó Kata-lány! *
Egy aprócska talány * számomra a kérés, * miszerint e békés *délutáni pihenőt * -csak, hogy én egy pihe nőt * mosolyokra bírjak- * ’stop’-oljam, és írjak * kacifántos verset, * mi furán-fura szerzet, * rímeket tekerget * kusza sorok között, * és kellőképpen lökött, * hogy jó vidámmá tegyen! *
Azt mondom, ám legyen! * Szívesen gépelem * versem, hisz lételem * nálam a rímelés *-jópofi mímelés, * és amúgy is, ha nézem * az elmúlt kettő héten * a fészbukos cseteket, * és a százezer levelet, * azt látom, hogy téma * -bár kényes kicsit néha- * akad bőven arra, * hogy fakasszon e dalra! *
Elsőként vegyük azt, * mi igazán kiakaszt, * hogy küldtél-e már zenét?! * Küldtél ám a fenét!... * Csak várok a rózsáim között, * miket türelmem öntözött, * de lassan feladom, * s helyette berakom * a saját dalokat, * azt’ vigadok nagyokat! *
És figyi, * a Vidi!!... * Egy székesfehérvári * hogy képes eléállni * a nagy pécsi csapatnak, * kik ezerrel csapatnak * fel a tabellán?! * Maga a Magellán * se olyannyira szoros, * mint a pontverseny, mi okoz * főfájást most nekem! *
Na, de nyugi veszem * én ám a lapot; pirosat vagy sárgát, * és mielőtt még tárnád * ily szókra a szádat: * „Az édes anyukádat! * Hagyd már a sok fricskát, * mert nyitod ki a bicskát * itt benn a zsebemben!...” * azelőtt megteszem, * hogy elküldöm pár körre * kényszerpihenőre * a kéretlen szókat, * s helyette csak jókat, * meg csupa szépeket * írok majd én neked! *
Például, hogy húsvét * köszönt reánk ismét, * és ez jó alkalom arra, * hogy három napig falja * mindenki a sonkát, * és hogy meglocsolják * minden szép lány fejét, * ki vette idejét, * és rászánva egy estet * tojásokat festett! *
Szóval móka és öröm * van most a köbön!* Élvezzed, kérlek, * hogy immár a télnek * nyoma se maradt, * és süti a hasad * -vagy bármit, mit engedsz- * a napunk, és szebb lesz * a bőrödnek színe! * Na, de ily messzire * nem is kell mennünk, * mert csupán a lelkünk * állapotát nézve * is meg leszünk igézve * egy kicsiny napfény által! *
Most pedig egy bárddal * elvágom e sorokat, * tüzes tavasz-lázban * hideg sör borogat... * Mielőtt ezt innám, * azért azt még írnám, * hogy kívánok csupa jót, * és sok macsó locsolót!

 

 

-dani-

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr74457787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.