Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Kávé mellett

2012.07.31. 11:17 tizenhét

Úgy érzem, elfogyok
A gyöngyházfény mondatok
Miket másoknak adtam én
Most mind elfutnak tőlem
Azt mondani: feléltem
Mindenem mi adatott nem akarom
Még kézen fogni akarom
Lelkem egyke fénysugarát
S minden láng éjszakám
Mit odadobtam önzetlenül
Valamelyest visszakérem
Legyen még morzsa bérem
Mit a holnapba szórhatok
S talán tányéromra rakhatok
Lágyan sózott szavakat
Megvajúdott álmokat,
Hogy én is vagyok valaki
Lesz még, aki
Kezem fogja hajnalidőn
Lényembe csepegtet szeretőn
Magamnak sosem hitt értékeket
Pillanattá szőtt évet
Kérek még míg álmodhatok
Talán, talán emberré válhatok

-csapi-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr584678630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.