Tizenhét

  Slamdarab egy felmondásban. Helyszín: Kertvárosi magaslaton álló magas lakon egy bágyadt egyén az ablak előtt állva konstatálja a reggeli történések fenemód félálomban megélt valóságát. Magában beszél, közben emlékezik. Szimpla képlettel illette ezt a városrészt az…

  Alkonyt suttog az égbolt, korianderek állják a sarat,A nedves föld érintése hozta el nekik az örök nyarat. Bólogat a zsenge zsálya, rózsaszínen szép Naphalált lát,Tátva áll az este szája, szellők tesznek hűvös sétát. Balkonládák smaragdjai tartják apró fejüket…

  Meztelenséged visz két part között.Alattunk a víz mély, bizonytalan.Ringani veled rajta, édes émelygés.Nem is sejtettem tengeri betegségem.Látod, lelihegtük a falról a tapétát.Kiáztam benned. Fáradt teafű.  -den-

  Áttetsző fonál, mellyel arcodra szövöd mosolyod. Évezredek félelmetes hagyománya fedi fel kontúrjátminden szavad mögött. Ellehetetleníted saját tisztaságod. Szájba került homokot csikorgatni fogam közt hálásabb,mint belőled meríteni erőt, reményt, felemelő…

Na, jó, csak semmi kapkodás. Addo, pohár bor, csipegetés. Nem rég múlt este 8, kint szemerkél az eső. A Költészet Napi slam poetry-t követő hétvégén végre egy asztalhoz ülünk, hogy elkészüljön a már jó ideje tervezett interjú. Életútinterjú? Mélyinterjú? A lényeg, hogy…

  Ott, a hinták rozsdás nyikorgásától zavartan láttalak meg, amikor kutyád piszkát szedted fel a földről. Nyár volt, virágillat, meg valami elképesztően közhelyes pillanat, mert párhuzamot vontam a zacskóba zárt kutyaszarés saját sorsom között, ahogy a látványodtól…

  Májusi reggelen a madárfütty, olyan akár a botox,Ráncot feszít simára, de még egy helyben topogsz.Merre repít a rigó hangja? Hol lenne most jó?Csészét ölelsz reménykedve, nem jön szádra szó. Májusi reggelen jól esik a papucs, lábad hűti a beton,Szimpla talphoz csattanás,…