Tizenhét

Füldugó-magány

A lány minden reggel korán kelt, felöltözött és fogva könyveit elsétált a könyvtárba tanulni. Maga után hagyta az üres lakást, átsétált egy füves parkon, ahol a padokon békés nyugdíjasok szereztek maguknak szárnyas barátokat, végül benyitott a zsúfolásig telt olvasóba. Nagy nehezen talált egy szabad széket a tömegben, kinyitotta könyvét és elkezdett olvasni. Azonban mindezeket megelőzően még betömködte fülébe narancssárga füldugóit, hogy elhitesse magával: egyedül van.

Szem

A lány az asztalra borult, és állát csuklójára támasztva tanulta a szem anatómiáját. Tekintetét egyre közelebb és közelebb vitte az ábrához, mintha értelmet keresett volna benne. De nem talált. Elveszett benne…

XXI. század

A fotóriporter odalépett a hajléktalanhoz és megkérdezte tőle, hogy készíthet-e róla néhány képet. Miután a hajléktalan beleegyezett és a képek elkészültek, a fotós búcsúzni készült. Megkérhetném, hogy küldje el nekem a képeket? – kérdezte tőle a hajléktalan, mire a fotós csodálkozva fordult vissza. Nagyon szívesen, de hát hova címezzem a borítékot? – adott hangot megrökönyödésének. Nem kell hozzá boríték. Megadom az e-mail címem – válaszolta amaz és átnyújtotta névjegykártyáját.

Érdeklődési kör

A csinosan kiöltözött nő négy férfi társaságában ült az asztalnál és nagy beleéléssel mesélte a hétvégéjét, mialatt asztaltársai odaadó figyelemmel szemlélték dekoltázsát.

Szép, ha okos – de okosabb, ha szép

A csinos pincérnő nem tudott fejben számolni. Ha kérték a számlát, kék szemét elgondolkodva függesztette a szemközti ablakra és selymes babaarcán kiült a koncentráció. Jó sok ideig számolt, a csend általában több mint kínos hosszúságúra nyúlt, de a vendégek ezt szinte észre sem vették, ahogy gyönyörködtek benne.

Egy nehéz nap

A hóhér reggel bement dolgozni és viszonylag korán indult ebédszünetre, ugyanis a munkahelyén uralkodó fejetlenség eléggé megviselte az idegeit.

Az utolsó km

A függönyökkel elválasztott kórházi ágyon a beteg éppen meghalni készült. Az orvosok és nővérek hangyabolyszerű képet teremtettek folyamatos nyüzsgésükkel. Egyikük, aki éppen ránehezedett a beteg mellkasára, felnézett, homlokáról patakzott a veríték. Tekintete találkozott egyik kollégájáéval, aki felismerte a szemében kavargó érzelmeket. Utoljára a múlt heti futóversenyen látta ilyennek az utolsó kilométer előtt – amikor majdnem feladta.

- latyak -