Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Világnapi1 - Ötven éve a világűrben

2011.04.12. 17:17 tizenhét

Ma reggel 10 óra 7 perckor volt pontosan ötven éve, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin élete legnagyobb kalandja vette kezdetét a Vosztok-1 fedélzetén. A szovjet-amerikai hidegháborús párviadal meghatározó lélektani pillanata volt, mikor a rakéták bepöffentek, és elindították szapora szívverésű utasukat a végtelenbe, hogy az első világűrben járt emberként térhessen vissza a Földre. 

A hihetetlenül vakmerő kísérletet sok sikertelen és néhány sikeres is megelőzte – összesen hét Vosztok-repülést könyveltek el előtte, a megsemmisüléstől kezdve a hibás vagy hiányos feladatelvégzésen keresztül minden bajuk volt. Így a 157 cm magas, 27 éves vadászpilóta küldetése teljesítését követően valóban megérdemelte a nemzet hőse kinevezést, miként rövid hátralevő élete során illették és ünnepelték világszerte.

Összesen 20 vetélytársa közül került kiválasztásra a nagy feladatra. A repülés során – mely 108 percig tartott – egyszer kerülte meg a Földet. Közvetlenül a fellövését megelőzően derült ki róla, hogy pár kilóval nehezebb a kelleténél. Ezt a problémát úgy orvosolták, hogy a Vosztok-1-ből kivágtak néhány feleslegesnek tűnő kábelt. A felbocsátást követő 13-dik percben állt orbitális pályára – bár egy kissé magasabban, mint azt előre eltervezték: eredetileg 230 km-re szerették volna küldeni, ebből időközben 327 km lett, mivel a hajtóművek kissé tovább működtek a szükségesnél. Ez jól működő fékezőrakétákkal nem volt gond, de bármilyen meghibásodás esetén kíméletlen éhhalál lett volna szegény Gagarin sorsa. Ezen tényeket a repülés során az asztronauta elől minden gond nélkül elhallgatták.

50 perc elteltével már az amerikai kontinens felett tartott. Egyébként űrutazása közben őrnaggyá léptették elő.

A légkörbe való visszatérés során a fékezőrakéták meghibásodása miatt a kabin pörgésbe kezdett, a szervizmodul pedig 150 km-es magasságban vált el a kabintól a Földközi-tenger felett – 50 km-rel korábban, mint tervezték. Végül Gagarin 11 óra 55 perckor, 7 km-es magasságban katapultált, majd Engels város mellett, egy kellemes ejtőernyőzést követően – ahol egyébként véletlenül kinyílt a tartalékernyője is – földet ért. Ott két meglepett parasztasszonnyal közölte, hogy ő is orosz, az űrből jött, és szeretne Moszkvába telefonálni.

Ezt követően a Szovjetunió igazgyöngyként óvta, újabb űrrepülésről nem is álmodhatott, ellenben körbejárt számos országot – hazánkba 1961. augusztus 19-én érkezett – és mindenhol hatalmas ünnepléssel fogadták. Végül 1968. március 27-én vesztette életét egy MiG-15-össel végzett rutinrepülés során, mivel egy másik gép csóvájába kerültek. Hősi halottként a Kreml falába temették.

Sokáig tartotta magát a legenda, miszerint Gagarin űrutazása során azt mondta: „Én nem látok innen semmilyen Istent” – mint később kiderült, ez csupán Hruscsov agyszüleménye volt.

 

- latyak -

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr222820478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása