Három betű csak.
Mégis, mit megmozgat több,
Mintsem gondolat.
Ezernyi apró
Zamat szűri át magát
Elménk rostáján.
Szárazzá lett száj
Érti meg évtizedek
Örömét, baját.
Fehér enged színt,
Vörös babonáz, üveg
Határol még – már.
Esetlen erek,
Mik szántják a levegőt
Vérként ömölve.
Feszülve húzza
Tekergőző vas a fát –
Érzi, mit mi is…
Ottmarad mélyen
Tenyerünkben parafa
Férjének nyoma.
Szellőzve érik
Még egy évet a drága –
Éjszakát várva.
Lenyomatot szánt
Vörösen az abroszba
Gyertya lobonca.
Kört formálva kél
Versenyre láng és árnyék.
Igyunk még egyet…
- latyak -
RSS