Tizenhét

Raszkolnyikovi precizitással tervezte meg az első találkozást.
Izgult, akár egy kamasz. Tetszett neki a lány.
Eltervezett a csókon kívül mást is, vagy ezerszer.
A fantázia bizony remek ajzószer.
Piknikezni akartak, pokrócra dobált, csodás falatokat válogatva.
A fiú kilibbent a térre. Meleg volt és a gyöngyházfény
lassan a homlokára ült. Hónaljában hajba kapott
megannyi csepp, a háton csiklandozva haladtak lefelé.
Odalett a frissesség. Aggódott, nehogy ez szegje a lány kedvét.
Bele is halt volna, annyi szent. Újra zuhanyt venni felesleges volt.
Árnyékba szegődött. Ketten maradtak, ő meg a türelem.
Percet nyelt az óra tikk-takk metronómja. Görcsben állt az idő.
Így várt ott, a kertvárosi fák alatt. Morzsás zacskót pörgetett a szél
és közben végignézte, ahogy az óra napot szült. Nem jött a lány,
de közben száz busz ment és a fiú érezte, kár ez betonkoptatás.
Fény villant az oszlopon, tartotta az esttetőt.
Szerelmére szemfedőt a lány húzott, bizony.

Egy perc slam

-den-