Tizenhét

Az eljegyzett bolygó

Talán még emlékszik az Olvasó a sorozat egyik első írására, melyben pillanatnyi visszaemlékezést sikerült véghezvinnem, hogy felidézhessem egyik első és meghatározó csillagászati élményemet. Az akkori felejthetetlen rácsodálkozás tárgya Naprendszerünk sorban hatodik és egyben második legnagyobb bolygója, a Szaturnusz volt. Az elkövetkezendőkben ezen páratlan égitest bemutatására szeretnék szánni pár ezer karaktert.

Mint azt a fent emlegetett történet is világossá teszi, a Szaturnusz egy fényes, jól észlelhető, hálás égi célpont. A Jupiterhez hasonlóan szinte egész évben látható, látszólagos fényessége 0m és 1m között változik. A Szaturnusz az a legtávolabbi bolygó, melyet az ókorban is megfigyeltek, nevét a vetés, a mezőgazdaság istenéről kapta, melynek görög megfelelője Kronosz, akit egyben a könyörtelen idő jelképének is tekintettek. A mitológiai titán apja Uránusz volt, aki Kronosz által megcsonkítva és saját lánytestvérét, Rheiát feleségül véve került hatalomra. Azonban kapott egy jóslatot, mely szerint saját fia fogja a tróntól megfosztani. A jóslat bekövetkeztét elkerülvén minden megszületett gyermekét elnyelte, kivéve legkisebb fiát, akit Rheia megmentett azzal, hogy egy bepólyált követ adott át Kronosznak. Ezt követően egy krétai barlangban nevelték fel a gyermeket, aki nem volt más, mint Zeusz – és aki felnőve be is teljesítette a jóslatot. A bolygó asztronómiai jele Kronosz sarlójának stilizált képe.

Mikor Galilei 1610-ben megfigyelte, rossz felbontású távcsövével csupán annyit látott, hogy egymáshoz nagyon közel három bolygó kering, melyek közül a középső jóval nagyobb a szélsőknél. A két szélső bolygó természetesen a Szaturnusz kiterjedt gyűrűrendszere volt. Ezen gyűrűk látszólag eltűnnek, amikor a Föld áthalad a síkjukon, Galilei erre a jelenségre stílusosan reagált: „Vajon a Szaturnusz lenyelhette gyermekeit?”. Végül 1655-ben Huygens volt az első, aki rájött: gyűrűket lát. Később Cassini osztotta fel őket több részre, ezekről a továbbiakban még lesz szó.

A Szaturnuszról magáról az űrkorszak beköszöntével aztán jóval több információt sikerült szereznünk. Róla is kiderült, hogy gázbolygó, nem rendelkezik szilárd felszínnel. Ezen kívül ő a legkisebb sűrűséggel rendelkező bolygó a Naprendszerben, olyannyira, hogy lebegne a vízen. Felhőzete hasonló a Jupiteréhez, de a látható sávok halványabbak és szélesebbek is. A bolygó külső rétegeiben a Jupiternél tapasztaltakhoz hasonló hevességű viharok dúlnak, a szélsebesség itt is eléri az 500 km/h-t.

Megemlítendő, hogy a Szaturnusz is rendelkezik híres folttal, csak ezt Nagy Fehér Foltnak hívják, és nincs mindig jelen. Megjelenése körülbelül 30 éves periódust követ, így, mivel legutóbb 1990-ben észlelték a Hubble űrteleszkóppal, legközelebbi feltűnése 2020 környékén várható. Várjuk együtt – én ott leszek…

-latyak-