Tizenhét

Egymás mellett pihennek,
a szerelem már disszidált.
Felettük a fáradt éjszaka
gőze lebeg, fogkrémért
kiáltó leheletektől zavartan.
Boldog borvacsorák helyett,
avítt asztalon, túlérett gyümölcs
árnyéka pihen, csendesen.
Gondban a szív, zárt a száj,
megalkuvás, zárt osztály.
Konfliktus pihen a nyelv
alatt, a szív fölött, zeng az agy,
a remény aszályban apad.
Rivallni kéne, asztalra csapni
dühtől forrva, de csak őrlődik.
Vajon elengedi-e valaha?