Vonaton utazva általában olvasok, hogy elüssem az időt, több ok miatt is: a zene engem nem köt le igazán, és nem mindegyik vonaton (pedig Intercity-n utazom) van lehetőség a laptopot a 220V-os hálózatra kapcsolni, az én gépem pedig nem bír ki 3 órát lemerülés nélkül.. Szóval marad a könyv, de én ezt egyáltalán nem bánom, sőt, tudom, hogy majdnem minden héten van közel 2x3 órám művelődni, szórakozni. Szerencsémre gyorsan is olvasok, így durván egy oldal/perces átlagsebességgel számolva egy 300 oldal körüli könyv simán megvan egy Pécs-Budapest-Pécs kör alatt, még akkor is, ha telefonálgatok útközben.
Legutóbb Agatha Christie – Temetni veszélyes című regénye akadt a kezembe. Pécsen felnyitottam a borító fedelét (század eleji - közepi történet ide vagy oda, ez a hölgy tud valamit, beszippantott az írása...), és Kelenföldön eszméltem rá, hogy esetleg elpakolhatnám a könyvet a táskámba, mert lassan ideje leszállni. Alig vártam, hogy Poirot a végére járhasson az adott bűnügynek vasárnap, a visszaúton.
In medias res kezdődik a történet: Richard Abernethie, a gazdag tyúkszemtapasz-gyáros temetésén találkozik a család, a temetés és a hagyatéki tárgyalás okán. Richard idős és már régóta beteg volt, de halála mégis kissé hirtelen történt, ezért Richard kissé kotnyeles húga, Cora, úgy véli bátyját megölték, de a család többi tagja bogarai miatt nem veszi őt komolyan. A temetés másnapján viszont Cora Abernethie-t is holtan találják a házában. Ekkor Mr. Entwhistle, a család barátja és ügyvéde egy személyben, fejébe veszi (és a gondolattól végig eltántoríthatatlan marad), hogy a két halálesetnek köze van egymáshoz, a családban pedig egyszerre mindenki gyanússá válik, hiszen mindenkinek jól jött az elhunytak vagyona. Mr. Entwhistle egyszer csak megkeresi Poirot-t, aki csavaros észjárásának köszönhetően pontot tesz az ügy végére.
A regény fordulatos, a karakterjellemzések nagyon precízek és mulatságosak, az olvasó szinte együtt nyomoz a detektívvel. Poirot alakja felettébb komikus. Azonban a könyv ennyiben ki is merül, egy fordulatos, szórakoztató olvasmány, mélyebb utalásokat nem tartalmaz, és túlzottan mély mondanivalója sincs, viszont szórakoztatni azt piszok jól tud!
Jó olvasást kívánok hozzá!
- zibóka -