Tizenhét

Mutass nekem halk utat,
Csendes vizű kutat
Ahol még hömpölyög néma álom
Ezer megszenvedett ideálom
Sírva látom, ugyanaz
Szava bennem is az
Mi benned volt valaha
Szerelme és kósza iszonyata
Kornak bennem is hömpölyög
Hegy lesz a rög
Lényemben is, ha nem figyelek
Lelkembe én is szemetelek
Verset írok szótlanul
Betűbe sűrítve öntudatlanul
Elkapkodott bíbor lázadásom
Szerelmeim, álmom és átkom
Hogy merről indultam el
Kit mikor karoltam fel
S nyomtam én is magam földre
Váltott a sárga ezerszer zöldre
Hogy letaposhassák
Arcomba dobhassák
Lásd én nem értem
De sosem kértem
Arcot mázos tetteimnek
Adtam álmot én is síneknek
Lám, de én még küzdök
Ha kell éjszakába üvöltök
Repedt szélű akarást
Még hitt álmodást
Mi futunk az úton
Ahol más csak áll
Osztozunk ruhán, folton
S ha napra év száll
Bár néha szürke a lég,
Attila, én hiszek még!