Tudod Dezső, lennék a pajtásod.
Komolyan mondom.
Minket, új kalandok bolond felfedezőit,
nem rettentene a Világ hamissága,
mert hinnénk, hogy az Ember jó.
Játék lenne az élet? Úgy hiszed?
Kétkednék, de követnélek,
mert sok jó szorult beléd.
Persze fel kéne nőni, átlépni
valami szörnyű újba, a valóba.
Lerázni magunkról az álmot,
úgy cselekedni, hogy fájjon,
döntsön romba világokat.
Vagy emeljen fel, okozzon mosolyt.
De egy szinten túl a játszásiból
már nem működne. Oda kéne tenni az őszintét.
Keményen, mint amikor fog koccan a kövön.
Megjegyzés: Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című verse itt olvasható.
RSS