Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot.
Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.
Újra érzem a színeketFagyos táncú kikeletBont bennem új mosolytAvas ízű molytLátok sírva hemperegniIdeje már felébredniEzredéves álombólTeremtek táncból, hálábólKarmazsin szín jövőtA sírva futó nevetőtLassan szegre veri a képzeletPerccé az éveketLám nem futtatja…
Meztelenséged visz két part között.Alattunk a víz mély, bizonytalan.Ringani veled rajta, édes émelygés.Nem is sejtettem tengeri betegségem.Látod, lelihegtük a falról a tapétát.Kiáztam benned. Fáradt teafű.
-den-