Újra érzem a színeket
Fagyos táncú kikelet
Bont bennem új mosolyt
Avas ízű molyt
Látok sírva hemperegni
Ideje már felébredni
Ezredéves álomból
Teremtek táncból, hálából
Karmazsin szín jövőt
A sírva futó nevetőt
Lassan szegre veri a képzelet
Perccé az éveket
Lám nem futtatja szemem
S mindaz, mit teremtettem
Falként magam köré rohanva
Eltiporva készakarva
A holnap minden örömét
Látod, már semmit sem üzen
Itt van most kezemben
Küzdöttem már hiába
Vádakat üvöltve éjszakába
Hogy mindig egyedül vagyok
Erősebbek a holnapok
Mit eltiporni tudnék
De most megpihenni szeretnék
Illatos öledben szendergőn
S masnira hajtott lepedőn
Apró álmot látni Veled
Lenni izzón csak Neked
Osztozni holnap kenyerén
Kis világok tű hegyén
RSS