Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot.
Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.
Úgy alakult, hogy előkerült ez az írás. Den barátomat megihlette és slam poetry-vel rímelt rá, amely holnapután fog megjelenni. Viszont a slam árva maradt volna a forrásvidéke nélkül. Így kerül ide ez az írás, 2007-ből. Akkor a Confabula orvoskari diáklapban jelent…
Egyszer, még gyermekkorom vadregényes, ámde kisiskolás időszakában felszólított bennünket az ofő, hogy hajtogassunk staniclit! Kérdő tekintetünk kapcsán tovább fűzte a mondatot: Olyat, amibe a sült gesztenyét teszik az utcai árusok. Lévén, hogy egy zárt közösségben…
Másodtisztemnek Bizonyos élmények, érzések és felfedezések olykor poros ládák mélyén bújnak meg arra várva, hogy egy biztos kéz kiemelje őket onnan. Mert hát ugye sokszor nem ott találunk meg dolgokat, mint ahol…
A borítékra írják rá: … t ö r é k e n y
Szótlan - szótag, millióknak - érzés, számold- emlék, érezd - szösszenet. Szeretlek. A legközönség - értékesebb. Egyszerűen - őrülten nehéz. Mondom, mondod. Mondják. Szeretlek. Hallgatod, érzed, átéled,…
Nagyanyáink óta nagyot fordult a világ. A társasági élet ma már bizony nem ugyanaz, mint hajdan. De valljuk be őszintén, ismerkedni mindig is cikis dolog volt. Ha anno, anyuka-apuka, a dinasztia nem azt választotta, akire 3 másodpercnél többet mert nézni az a szófogadatlan…