Mottó: Havonta egyszer lefőzzük a csillagokat az égről!

Szemet gyönyörködtető. A Gasztromacsók első közös ősze köszöntött ránk és mi nem vagyunk restek kihasználni az évszak adta ételörömöket. A nyáron lecsó volt, ősszel sütőtök van. Ebből a nemes zöldségből készült ételkülönlegességek potenciálisan megfőzhetők ez idő tájt. Ettől függetlenül mindannyian tudjuk, hogy a sütőben sült minimalista verzió sem okoz csalódást.

„Friss a tököm, meleg a tököm!” - harsogta egy néni a 70-es évek közepén, a Vásárcsarnok egyik szegletében. Apa mesélte, hogy ilyenkor bizony a háztáji sült tökök mind-mind gazdára találtak. Az utcán sült ételeket árusító emberekben van valami varázslatos. Mintha mindent tudó, kisemberek álruhájába bújt varázslók lennének, akik kinyerve az évszakból annak legfinomabb ízeit, meg kívánják osztani velünk azokat. Szó, ami szó, ha ezekre az ételekre gondolok, melegség járja át a szívem és hatalmas meggyőződéssel vagyok képes kijelenteni: az ősznél szebb évszak aligha létezik. Megvan benne az a rusztikusság, ami az én szívemhez oly közel áll. Aranysárga és mélybarna színek melegséggel, édességgel.

Ha friss a tök és meleg a tök, akkor egészen biztosan édes is. Lágyan omlik szét a szájban, túladagolni pedig könnyű. Egyik előadásom közepén a mellettem ülő lány csak annyit kérdezett: „Baj van a májaddal?” Nem értettem a dolgot. Tovább folytatva a szemem fehér részének halványsárga színéről informált. Felkacagtam. A sütőtök! Kétség sem fér hozzá, ő volt a bűnös, na meg én, aki 5 nap leforgása alatt kettőt is megettem belőle. Szervezetem küzdött a karotinnal, de alulmaradt. Anya pedig eltiltott a sütőtöktől egy pár napig.
A tanulság az, hogy ez a zöldség finom. Gasztromacsó vj barátommal ebben a hónapban is lefőzzük a csillagokat az égről és reméljük, hogy minden kedves olvasónk örömmel konstatálja majd, mikor: Minden sütőtököt mond.

-deniblu-

Mottó:  "Sosem mondok csütörtököt,
           mikor anyu sütőtököt
           készít otthon vacsorára.
           S novembernek érte hála,
           tököt ígért éppen mára!"

Ha jósként egy tenyérnyi sütőtökből próbálnám kiolvasni a múltat, akkor egészen bizonyosan az őszbe fúló gyermekkor hosszú, ámde melegséges árnyékai vetülnének arcomra. Olyan pillanatok, amikor már fázós volt az idő, és a tűzhely pattanó fahasábokat nyelt el végérvényesen, amikor jó volt élni és kicsit elmélázni a mindenségen, vagy csak egészen hétköznapi dolgokon: milyen jó, hogy van Anyukánk. Mert a lakásban kígyózott a sülő, narancsszínű tök illata, a konyha párás melegébe csalta a ház lakóit. A pillanatkép ott fénylik tudatom mélyén: kinyitom a konyhaajtót és látom, ahogy Édesanyám aranyló mézet csorgat a már majdnem teljesen átsült tökszeletek gerincére, hogy a nyár méh-szorgalmú pillanatai rákaramellizálódva tovább fokozzák az édes-meleg sütőtök csodát…

3,102 kg. Nincs mese, belefőztük a lelkünk mellé.

Ezt az emléknyomot mozdította meg bennem Deniblu gasztrokolléga, amikor megsárgult szemfehérjével azt kapacitálta, hogy készítsünk sütőtökös fogásokat az aktuális csillaghullás idején. Nem kellett sokáig nógatni, mert – ha elég kíváncsi – a kedves Olvasó, látni fogja, hogy az egyik fogás különösen fontos számomra; persze mostanra, amikor e sorok születnek, már mind a három.
A szöveg legvégén engedjék meg, hogy kicsit megdolgozzuk az ízlelőbimbókat, felvázolva a napokban közlésre kerülő menüt:
 

• Sütőtökkrémleves pikáns kenyérszeletekkel (klikkeljen a receptért!)
  
• Sertésszűz sütőtökös polentával és balzsamos dióval (klikk a receptért!)
  
• Sütőtökös túrótorta csoki forgácsokkal és Country krémmel

Holnap indulunk, ugye visszavárhatjuk?

-vj-