Tizenhét

Erőd cseppekben hever, megtépett tigris.
Talpad csattan, öklödet töri a szorítás.
Felrémlik az intelem: Edzésen meghalsz,
versenyen feltámadsz! A küzdőtér széléről
vágja ketté a teret egy emberes hang:
Mozgasd ki! Erős, felettébb erős.
Hálás lehetsz, ki tudsz térni, de most
ez a 10 másodperc is sok. Földre kerülsz,
füled mögül két rettentő ököl gyűri le
magabiztosságod, gégéd megriad.
Megzavarodsz, erőd vesztve karod két
térd között feszül. Feladja az ízület, feladod te is.
Lekopogod, többet ér egy könyök.
A meccs elveszett, a tapasztalat megmarad.
És tudod, hogy az erő micsoda? Akarat.
Mely előbb vagy utóbb borostyánt arat.

Megjegyzés: A 2000-es évek eleje egy meghatározó szakasza volt az életemnek. Ez a sportág volt az első komoly próbálkozásom, ami a mozgást illeti. Nagyon fiatal voltam és nem egy őszinte harcos alkat. Így 2-3 év elteltével kimaradoztam az edzésekről, majd pedig nem mentem többé. Őszinte voltam magamhoz, bár ebben is, mint sok mindenben az ember utólag okos. Ma már másképp csinálnám. A lényeg, hogy abban az időszakban csupa olyan embert ismertem meg, akik nagy hatással voltak rám. Néhányukkal még a mai napig jó viszonyt ápolok, de sajnos elég ritkán futunk össze. A dőlt betűs részek, olyan edzői intelmek voltak, amik örökre az agyamba vésődtek. Később tudtam meg, hogy a zárósorok Arany János tollából valók. Felnőtt fejjel jobban értem a bennük rejlő üzenetet, de már akkoriban is sokat adtak.