Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

½ × mindennapi jéesbach

2011.01.06. 17:17 tizenhét

 

Jeligém a hírhedt szólás: Hogyan beszéljek, miként írjak zenéről, mikor építészetről sem szoktak táncolni?

Kemény dió, bár tudjuk - inkább talán reméljük: a művészetben semmi sem lehetetlen. Nekem azonban megvannak saját korlátaim, képes vagyok könnyen belátni. Tehát arra gondolok, hogy nem tudom, például a youtube-on található felvételek között vajon mi a valódi értékítélet után megállapított tényleges különbség. Tetszik vagy nem, ilyen egyszerű alternatíváról van szó - tehát (mind a pejoratív, mind pedig az objektív értelemben elképzelt) kritikától mindenkit eleve megkímélek. Itt elsősorban maga a zeneszerző és az ő műveinek címe áll a középpontban. Úgy gondolom, célkitűző alapvetésnek nem rossz, leírni könnyű.

Valamitől mégsem tágítok: létezik egy terület, ahonnét végre eltakarodott az összes „nem”, minden „kell” és az a rengeteg, irtó fárasztó felkiáltójel, vagy talán sohasem jártak ott – arrafelé főleg igenek őshonosak, és gyönyört ígérő kérdőjelek tenyésznek. Az esztétika kutatási területén is túlmutat egy titokzatos hely, valahol az életünkben: mondják léleknek, szívnek, agynak, szellemnek… Lehet, hogy szemérmesen eltitkoljuk, lehet, hogy Facebookon naponta posztolunk róla némi exhibicionista beütéssel, az is lehet, hogy épp egy on-line magazin felületén találkozunk naponta Fryderyk Franciszek Chopin és Johann Sebastian Bach nevével.
 

Először tehát erről szerettem volna írni – mármint belekarcolni az impresszióról való végtelen benyomások összesűrítésének vakmerő kísérletét egyenesen a (még) .doc (majd azt hiszem .html) lehetőségekkel teli digitalizált matériájába, amiről már jól tudjuk egy ideje, hogy nem oszthatatlan, hanem megosztható. Szakállas idealista vicc…

Jómagam tehát J. S. Bach művészetéhez valóban méltatlan, de tehetségem és a szép iránti részeg rajongásom legjavával továbbadásra szánt személyes gondolatmeneteim, valamint érzelmektől sem mentes reflexiósorozatom vegyítésének eredményével állok a közönség elé. Magyarul szenvedélyes leszek, nem ellenkezem a rejtekhelyéről mindig előmerészkedő mámor hatalmával szemben – a barokk ellenpontok előre jelezhető módon megfegyelmeznek majd.

Szenvedéllyel szeretnék írni, állandó tekintettel bármilyen temperamentummal rendelkező Olvasóra. Ha a Bach Werke-Verzeichnisról van szó: nem tudok teljes mértékben elvonatkoztatni attól sem, hogy egyrészt maga Bach mélyen hívő evangélikus zeneszerző, karvezető, egyben kántor volt, másrészt e sorok írója zöldfülű teológushallgató. Ígérem, itt sem fogom megadni Jézus Krisztus telefonszámát, mert almaszedés közben véletlenül töröltem a névjegyét, a billentyűzár… ő, hagyjuk!

Holnapután folytatjuk (pontosabban: elkezdjük). Szeretettel és tisztelettel hívom az Olvasókat egy olyan sorozat követésére, ahol a mellőzhetetlen tények alapjára építkezünk – remélem, együtt. Nem titkolom, hogy az életrajzi, a történeti és a zenetudományi vonatkozások megfogalmazásához egyrészt Karl Geiringer: Johann Sebastian Bach című könyvét, másrészt a bach-cantatas.com oldal adattárát, valamint Wolfgang Schmieder Bach-Werke-Verzeichnis című tanulmányát hívom segítségül – az egyes műveket gyakran jelölöm BWV-számokkal is.

Hadd köszönjek el holnaputánig egy saját, haikura emlékeztető, de az évszakok kontextusát teljességgel nélkülöző versikémmel:

æsthetinformatica musicae

jéesbachomat
add meg nekem máma is,
ó, véempléjer!"

 

- marcus -

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr152566734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.