Tizenhét

Úgy érzem, elfogyok
A gyöngyházfény mondatok
Miket másoknak adtam én
Most mind elfutnak tőlem
Azt mondani: feléltem
Mindenem mi adatott nem akarom
Még kézen fogni akarom
Lelkem egyke fénysugarát
S minden láng éjszakám
Mit odadobtam önzetlenül
Valamelyest visszakérem
Legyen még morzsa bérem
Mit a holnapba szórhatok
S talán tányéromra rakhatok
Lágyan sózott szavakat
Megvajúdott álmokat,
Hogy én is vagyok valaki
Lesz még, aki
Kezem fogja hajnalidőn
Lényembe csepegtet szeretőn
Magamnak sosem hitt értékeket
Pillanattá szőtt évet
Kérek még míg álmodhatok
Talán, talán emberré válhatok

-csapi-