Tizenhét

Chopin tehát elhalasztotta a vágyott visszatérését az osztrák fővárosba. Ennek az egyik – korábban már említett – oka az volt, hogy belátta, nem állhat pusztán töredékekkel és improvizációkkal a korábban már meghódított közönség elé, másfelől a hangos bécsi siker egészen lengyel földig visszhangzott. A helyi lapok ódákat zengtek az ifjú zongoristáról, újra leírva az osztrák kritikusok dicsérő szavait. E temérdek cikk óhatatlanul felkorbácsolta a varsói közönség kíváncsiságát, akik egy-egy jótékonysági koncertről, szalonbéli játékából ismerhették a gyermek Fryderyk tehetségét, azonban a kibontakozóban lévő fiatal művész zsenijét még nem hallhatták.

Azt gondolhatnánk, hogy a hangos bécsi siker után otthonában pusztán örömzenére készült a hálás, kíváncsi, szeretettel bélelt közönség előtt, azonban éppen az ellenkezője történt a dolognak: az első fellépése előtt olyan merev lámpaláz fogta el, amelyet sem előtte, sem a későbbiekben nem tapasztalt, aminek hátterében a szörnyű megfelelési vágy állt, és a koncert elhalasztását vonta maga után. Közönsége nem csupán briliáns játékot várt, hanem egyszerűen a csodát óhajtotta, ráadásul e publikum világhírű művészekhez szokott, mert például ebben az időszakban Paganini, Hummel, Maria Agata Szymanowska is elbűvölte a varsói hallgatóságot, és e hallgatóság oly’ kényes volt, hogy Karol Lipinski, világhírű hegedűművész koncertje megbukhatott.
Chopin végül 1829. december 19-én lépett fel először lengyel közönsége előtt, és korábbi döntését, mely szerint a Mozart-variációkat játssza, megváltoztatta, és úgy határozott, igazi erősségével, az improvizációs képességével csavarja el a zenekedvelők fejét… A varsóiak által jól ismert A milliomos paraszt, avagy A varázslatos világból való lány című zenés komédiában szereplő dalokra improvizált. Chopin ráérzett közönsége ízlésére, mert a beszámolók szerint a hallgatóság helyenként őrjöngve tombolt, azonban a kritikusok végül hiányolták a saját szerzeményeit…

 Folytatás következik…
 

-vj-