Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

napi1 - Chopin

2011.01.25. 17:17 tizenhét

 

Az tegnap említett, improvizációs félmegoldásból fakadó tomboló siker meggyőzte Chopint, hogy le kell küzdenie lámpalázát és végre valódi, önálló darabokkal kell közönsége elé állnia. Tudatosan készült a megmérettetésre, 1830 februárjára el is készült f-moll zongoraversenye, azonban rafináltan semmit sem szeretett volna a véletlenre bízni. Elsőként február 7-én csupán barátai előtt mutatta be művét, kis kamarazenekar kíséretében, majd március 3-án válogatott, ám még mindig csekély számú közönség előtt játszott, akik azonban a főváros „krémjét” képviselték: zenészek, irodalmárok, újságírók. Az f-moll zongoraverseny mellett a Lengyel fantáziá-t is bemutatta, amely teljesen letaglózta a hallgatóságot. Nem sejtették, hogy micsoda tehetség szerzeményeit hallhatják; természetesen másnap erről az eseményről cikkeztek a lapok:
 

„A hallgatóság minden egyes tagját lenyűgözték ezek a művek, akiket pedig közelebbről érintett a művész sorsa, elérzékenyültek. Elsner sugárzott az örömtől, amikor jártában-keltében csupa elismerő szót hallott egykori tanítványáról, akit zeneszerzésre oktatott. […] Csak ne palástolja tovább Chopin úr a tehetségét, hadd hallja a közönség is…” – írta Leon Chrzanowski a Powszechny Dziennik Krajowy-ban.

Elérkezett a várva várt nap: 1830. március 17. A hangversenyt a Nemzeti Színházban, a Krasinski téren tartották, amely ma már nem létező épület. A nyolcszáz férőhelyes nézőtérre a jegyek jóval az előadást megelőzően elfogytak, a sorok zsúfolásig teltek. A korábban említett két darabon túl Elsner és Kurpinski opera nyitányait is műsorra tűzte, illetve kürtön játszott Karol Goerner, és Barbara Majerowa, a híres énekesnő áriákat énekelt.
Félelmei alaptalannak bizonyultak: elsöprő sikert aratott. Az egész varsói sajtó dicsérő szavakkal méltatta a fiatal zeneszerző-zongoristát. Feltehetően abban a térben és időben a 17 Magazin is büszkén számolt volna be az eseményről…
„Nem is hiszed, micsoda kínszenvedés a fellépés előtti három nap!” – írta Tytus barátjának Fryderyk, immáron az eseményt követően.
A nagy sikerre való tekintettel, egy héttel később megismételte a hangversenyt. A siker ismét hangos volt, azonban vita is kibontakozott az ifjú művész körül: Elsner hívei, a német zene rajongói nyitottak voltak az újszerű áramlatokra, így biztatták a művészt; míg Kurpinski hívei, az olasz zene szerelmesei a konzervatív ideálokat védték, bántónak érezték az újszerű hangzásvilágot, és azt tanácsolták az ifjú Fryderyknek, hogy tanulmányozza alaposan a hagyományokat.
Lássuk be, kedves Olvasó, gyanús is volna, ha mindenkinek zöngétlenül, egyformán tetszett volna a legújabb hajnalcsillag ragyogása. Megállapítható, hogy az újszerű gyakran bántó, nehezen befogadható, de a tucattól való különbözősége indította el Chopint azon az úton, amely halhatatlanná tette…

 

 

Folytatás következik…
 

-vj-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr582612501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása