Tizenhét

Ahogy telt-múlt az idő Bécsben, Fryderyk egyre inkább azt érezte: reménytelen a helyzete és sohasem lesz képes korábbi sikerét megismételni. Ez a csalódottság két forrásból táplálkozott: egyfelől a bécsiek kevés érdeklődést mutattak zenéje iránt, másfelől pedig a varsói lázadáshullám ellenszenvet szült az osztrák népben.
Elsnernek a következőket írta 1831. január 29-i levelében: „ami Varsóban történt, az itt annyit rontott a helyzetemen, amennyit Párizsban javított volna rajta.”
Ugyanakkor ebben a bécsi időszakban új vonásokkal gazdagodott Chopin zenéje: drámai, erőteljes vonásokkal telt meg, intenzívebbé vált, és addig sosem látott, intenzív alkotói szenvedély tört elő belőle, és olyan jelentős művek születtek, mint a h-moll scherzo (az Aludj el Kisjézus című karácsonyi dal dallamával), vagy az első noktürnök (jupí!!!), de mindenképpen a nagyszabású, stílusában és eszközeiben korszakváltó Etűdök.
Ez év június 11-én ismét a bécsi Kärtnertortheater színpadára lépett, ahol Ő volt a legfőbb műsorszám, az e-moll zongoraversenyt adta elő. Ezúttal azonban langyos fogadtatásban részesült, amit aligha lehetett sikernek nevezni.
A fellépésért semmiféle honoráriumot nem kapott, pedig már éppen pénz szűkében volt, és az út későbbi részére félretett tartalékokhoz is hozzányúlni kényszerült. Bécsben már az égvilágon semmi sem marasztalta, mielébb el akart indulni Párizsba, amihez viszont Édesapja segítségére volt szüksége:
 

„Amit a drága Papa eddig áldozott rám, az nem három garas volt; tudom, mily nagyon meg kell szenvedni minden garasért, és ma már a szenvedés sem segít, de reménykedjünk! Nehezebb nekem kérni, mint a Papáéknak adni, de könnyebb nekem elfogadni, mint a Papáéknak visszaadni. Isten majd úgyis megkönyörül rajtam – punctum!” – írta 1831. július 16-i levelében.
 

Miután megérkezett Varsóból a várva várt pénz, Fryderyk elindult a Franciaországgal határos, Württemberg királyság fővárosába, Stuttgartba. Most fordult elő vele először, hogy idegen környezetben egyes-egyedül maradt. Hiába fogadták szeretettel, a magány a lelkéig hatolt és roppantul megviselte.

Stuttgartban érte a legnagyobb csapás, amikor tragikus hírt kapott: Paszkevics serege bevonult Varsóba, 1831. szeptember 8-án megadta magát a főváros. Chopint mélyen megrendítette a hír, hiszen szívügye volt a lengyel nép függetlensége.
Elképzelni sem tudta, hogy hol talál „búvóhelyet” – lehetetlennek látta, hogy Varsóba visszatérjen, ami orosz megszállás alatt állt. Elhatározta, hogy Párizsba indul; a franciák ugyan nem segítettek a felkelőknek, de fővárosuk az emigránsok fő állomáshelye lett.
Még egy éve sem volt, hogy elhagyta Varsót, és 1831 szeptemberében megérkezett Párizsba, csomagjában legnagyobb kincsével: az utóbbi hónapokban elkészült, tizenkét darabból álló Etűdök ciklussal…

Folytatás következik…
 

-vj-