Tizenhét

II. rész: (mai napon)

Amint újra jártak a hajók, visszatértek Franciaországba (1839. február 13. az indulás napja), amely azonban roppant viszontagságos vállalkozás volt: Fryderyk többször tüdővérzést kapott, és kis híján életét vesztette. Dél-Franciaországban, egy neves orvos vette gondjaiba, ahol tavaszra újra erőre kapott.

A nyár Párizsban elviselhetetlen volt, így Nohant-ba készültek, ahol Sand birtoka állt, ugyanis Chopinnek pihenésre volt szüksége. A házban az emeleten kapott egy parkra néző szobát, a könyvtár szomszédságában, amely George hálószobájába vezetett. Itt tökéletes szabadságot élvezett, ráadásul a házban semmiféle konvencionális szabály nem volt érvényes, amin ugye, meg sem lepődünk… Mindenki úgy tölthette napjait, ahogy jól esett neki.
Az 1840-es nyarat leszámítva, az összes vakációt itt töltötték, egészen 1846-ig. Ideális körülményre találtak az alkotók: komolyzene és irodalom nőtt ki a vidéki csendből.
Távol a zajtól, a forgatagtól, ezen a helyen születtek Chopin legfajsúlyosabb darabjai, Nohant-ban készült a három nagy szonáta, a két utolsó ballada, a két utolsó scherzo, a nagy polonézek: a fisz-moll, az asz-dúr, a polonéz fantázia.

A Nohant-ban töltött évek voltak a legboldogabbak, amióta elhagyta a hazáját. Amikor 1846-ban véget ért ez a korszak, a zeneszerző elveszítette életörömét, alkotói kedvét és testi erejét is.

Folytatás következik…

-vj-