Tizenhét

A szégyenlős bolygó

A Nap nemrég bukott a horizont alá, a Vénusz pedig mindenki figyelmét magára vonva ragyog messze a nyugati látóhatár felett. Nem is gondolnánk, hogy mi rejtőzik még a kisváros sötétedő házainak sziluettje felett. Látcsövemet gondosan végigpásztázom a sárgáskék függönyön, és pár perc múlva fel is tűnik! Egy aprócska fénypont, mely fényes szomszédjánál is hűségesebben követi központi csillagunkat, és csak nagy ritkán hajlandó bármit is felfedni magából a hozzám hasonló mezei észlelő számára. A gyönyörködéssel azonban sietni kell – a Merkúr nemsokára követi rabláncainak végét tartó urát…

Mikor először pillantottam meg a Naphoz legközelebb keringő bolygót, hasonló érzés kerített hatalmába, mint a Szaturnusz esetében – azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a keresés tudatos volt. A Merkúrról jó tudni, hogy mivel a Földnél közelebb kering a Naphoz, ezért – a Vénuszhoz hasonlóan – vagy napnyugta után, vagy napkelte előtt lehet megfigyelni. A csillagunktól mért legnagyobb kitérése azonban még a 30°-ot sem éri el, ami észrevételét jelentősen megnehezíti.

Feljegyzések már Kr.e. 14. századból is készültek róla, később pedig a görögök két külön égitestként gondoltak rá: a napkelti volt Apolló, a napnyugtakor feltűnő pedig Hermész. Később rájöttek az elképzelés hibájára, a rómaiak pedig Hermész római megfelelőjével, Merkúrral illették, mivel ez az égitest haladt át a leggyorsabban az égen. Asztronómiai jele is innen származik, ami nem más, mint Hermész caduceusának – hírnökbot – stilizált változata. 

A hinduk Buddhát látták benne, és úgy vélték, ő uralja a szerdai napot. Természetesen a germánok is azonosították egy istennel, történetesen Odinnal – vagyis Wodan –, innen származik néhány nyelvben a szerda elnevezése (angol, holland). Az első távcsöves megfigyelést Galilei végezte.

Logikus következtetés, hogy a Merkúr a Holdhoz hasonlóan mutat fázisokat, ez alapján beszélhetünk új-, kifli-, fél-, telimerkúrról. A bolygó fényessége a Földről a fázisoknak megfelelően változik, minél nagyobb a megvilágított felület, annál jelentősebb a fényesség – ezt az elvileg evidens tényt azért írtam le, mert a Vénusznál ez másképp van, erről később lesz szó. Ezen fázisokat azonban a Nap fényessége miatt nem lehet megfigyelni a Földről. 

Annyit a holnapi folytatás előtt még elárulhatok a Merkúrról, hogy felszíne igencsak hasonlít a Holdéhoz, kráterek, tengerek, miegymás. És itt minden magyar ember legyen büszke magára, hiszen a Naptól 46-70 millió kilométerre – a Föld-Nap távolság kb. fele – keringve olyan kráterek verik vissza a sugarakat, amelyeket többek között Bartók Béláról, Jókai Mórról, Liszt Ferencről, Munkácsy Mihályról és André Kertészről neveztek el!

-latyak-