Tizenhét

A bolygók királya

Ha néhanapján engem ér a megtiszteltetés, hogy valakinek én tárhatom fel először az égi kincsesbánya bejáratát, az örök klasszikus Szaturnusz mellett biztos, hogy a Jupiter az egyik első, amivel ámulatot próbálok varázsolni az érdeklődő arcára. Még sosem okozott csalódást. A Naprendszer sorban ötödik, méretben pedig messze leggigantikusabb bolygója hihetetlen mennyiségű csodát rejt magában. A következő néhány részben ezeket próbálom majd fel-felvillantani az Olvasónak.

Most már magunk mögött hagytuk a Föld-típusú vagy belső bolygókat, melyek egytől egyig szilárd felszínnel rendelkeznek. A Mars után húzódó titokzatos Aszteroida-övet most átugorjuk, róla később ejtek szót. A Jupiter az első a sorban a gázbolygók között. Hihetetlen mérettel és tömeggel rendelkezik, ez utóbbi kettő és félszer nagyobb a Naprendszer összes többi bolygójának együttes tömegénél. Nemhiába kapta nevét a római főistenről, asztronómiai jele pedig Jupiter görög megfelelőjének, Zeusznak a  kezéből lecsapó villámot jelképezi.

Az éjszakai égbolton könnyedén ráakadhatunk, hiszen a Hold és a Vénusz után ő a legfényesebb égitest, magnitúdója -2,9 és -1,7 között változik. Megfigyelése már egy egyszerű látcsővel is hatalmas élmény, ugyanis segítségével megpillanthatjuk azt, amit Galilei is 1610-ben: a Jupiter négy legfényesebb holdját, az Iót, az Europát, a Ganymedest és a Callistót – innen kapták nevüket is: Galilei-holdak. Ezek olyan fényesek, hogy az anyabolygójuk kitakarásával szabad szemmel is láthatók – a Ganymedes látszólagos fényessége például kb. 5,4m. A bolygó kiterjedése már tízszeres nagyítás mellett is egyértelmű, nagyobb távcsőátmérő és nagyítás alkalmazásával pedig akár a felhőzetét is vizsgálhatjuk! A Jupiter holdjainak korabeli felfedezése a Vénusz fázisváltozásaihoz hasonlóan jelentősen hozzájárult a geocentrikus világkép bukásához, hiszen mindannyian azt bizonyították, hogy nem lehet a Föld mindennek a középpontja.

Jelenleg a Jupiter 63 holdját ismerik, ezek a legkülönbözőbb méretben és keringési távolságra fordulnak elő, és szinte biztos, hogy a jövőben fény derül még jó néhány kísérőre.

Első ránézésre is szembetűnő, hogy a Jupiter nem gömb alakú, jelentősen lelapult. Míg egyenlítői átmérője 143 ezer km, addig sarki diamétere „csupán” 134 ezer km. Ennek oka a nagy forgási sebesség, mely az egyenlítő tájékán abban nyilvánul meg, hogy egyetlen jupiteri nap rövidebb tíz óránál is! A Jupiter forgási sebessége 27-szerese a Földének…

Mint a többi gázbolygó – Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz –, a Jupiter is rendelkezik gyűrűrendszerrel, bár sokkalta halványabb a szomszédjáénál, és éppen ezért nem túl köztudott. E gyűrűk főleg azon holdak szerteszórt porszemcséiből tevődik össze, melyekről a következő részben szándékozom bővebben szólni.

-latyak-