Egy késői félre-/felismert bolygó

Most, hogy lassan magunk mögött hagyjuk a méltóságteljes Szaturnuszt, és hagyjuk, hogy folytassa gigantikus körtúráját, figyelmünket a következő állomásra fordíthatjuk. Ez a terület már oly távol esik otthonunktól, hogy az ókoriak az itt trónoló óriásokról és törpékről még csak sejtéssel sem rendelkeztek. A Naprendszer harmadik gáz- és sorban hetedik bolygója az Uránusz.

Jó átlátszóságú éjjeleken szabad szemmel is megpillanthatjuk. Ellentétben az eddigi bolygókkal, az Uránusz érdemleges észleléséhez már komolyabb felszerelés szükségeltetik. A 20-25 cm-es távcsőben megjelenő bolygókorong részleteket nem vagy alig mutat 250-300-szoros nagyítás mellett. Esélyünk lehet azonban a zöldeskék színének és lapultságának észlelésére.

Így járt vele Sir William Herschel is, aki 1781-ben fedezte fel 18 cm-es távcsövével, de simán leüstökösözte… Nemsokára azonban fény derült a tévedésre, és a szokásos névadási vitákat követően végül a többi bolygó sorába jól illeszkedő Uránusz nevet kapta, aki a görög mitológiában az egek istene, Gaia földanya férje és Kronosz (Szaturnusz) apja volt. Asztronómiai jele a Nap és a Mars szimbólumának összemosásával keletkezett, mivel az égben e két égitest által képviselt erők dominálnak.

A bolygó több mint 20 Csillagászati Egységre kering a Nap körül, tengelyhajlása pedig 98°, minek következtében az Uránusz gyakorlatilag „fekszik”, forgása pedig a Vénuszéhoz hasonlóan retrográd. A fenti helyzete miatt a pólusain melegebb van, mint az egyenlítőjén – ezt földiként lehet, hogy nehezebb megemészteni – és a 84 éves keringési időnek köszönhetően egy uránuszi nap több mint 40 évig tart. További érdekesség még, hogy a bolygó mágneses tengelye 60°-kal eltér a forgási tengelytől.

Atmoszférája főleg hidrogénből és héliumból áll, de tartalmaz 2%-nyi metánt is, minek következtében a vörös spektrum elnyelődik – és marad a szép kékeszöld szín. A Jupiter és a Szaturnusz esetében kimutatott jelenséget, hogy a kisugárzott energia mértéke nagyobb, mint az elnyelté, az Uránusznál nem sikerült igazolni.

A többi gázbolygóhoz hasonlóan az Uránusz is rendelkezik gyűrűrendszerrel, melyet csak 1977-ben fedeztek fel egy csillagfedés alkalmával. 11 gyűrűből áll, és nagyon sötét anyag alkotja, legfényesebb tagja az Epszilon-gyűrű.

Az Uránusz jelenleg 27 ismert holddal rendelkezik, melyek közül a hátsó kertből a legfényesebbet, a Titániát pillanthatjuk meg, mivel látszólagos fényessége kb. 14m. Említésre méltó még a Miranda, melynek feltűnően szakadozott, szabdalt felszíne úgy néz ki, mintha többször darabjaira hullott, majd újból összeállt volna. A másik három nagy hold az Ariel, az Oberon és az Umbriel. A Miranda pályáján belül keringő kis holdak többségét nem mitológiai alakokról, hanem Shakespeare drámáinak szereplőiről nevezték el, úgymint: Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalinda, Puck és Perdita.

-latyak-