Tizenhét

Égben égő égitestek

Az előző részben fény derült az üstökösök és az általuk táplált meteorrajok kapcsolatára. Most vegyük szemügyre kicsit közelebbről ezeket a titokzatos égitesteket. Sokan úgy tennék fel a kérdést, mi az a meteor? Van egy jobb ötletem: tegyük fel úgy a kérdést, hogy mi az a meteoroid, meteor és meteorit! 

Bizonyára többen tudják a választ, de azért érdemes leírni, hogy a meteoroid egy olyan űrben sodródó test, mely túl kicsi ahhoz, hogy kisbolygóként beszéljünk róla, de túl nagy ahhoz, hogy atom vagy molekula legyen. A lényeg, hogy körülbelül 0,1 mm és 10 m közötti átmérővel, pár grammnyi vagy néhány kilogrammnyi tömeggel rendelkezik. Ha ennél nagyobb testről van szó, akkor az aszteroida, ha kisebbről, akkor bolygóközi por. És most jön az akciójelenet!

Ha egy meteoroid céltalannak hitt sodródása vége felé belép a Föld – vagy bármilyen más bolygó – légkörébe, máris meteor válik belőle. Az, hogy ilyenkor mi történik vele, bizonyára senkinek sem titok: a részecskék súrlódása következtében a mozgási energia átalakul – nagy részben hővé, kis részben fényjelenséggé. A hátsó kertből mi ezen utóbbit vagyunk hivatottak észlelni, de a felső légkörben létrejövő ionizáció hatására a rádióhullámok is megkergülhetnek – amatőr rádiósok vagy profi rádióteleszkóposok előnyben. 

Attól függően, hogy milyen a légkörbe lépő test összetétele, sebessége és mérete, különböző fényességű és élettartamú „hullócsillagokat” fogunk megpillantani. Példának okáért, egy 0,1 g-os meteor akár 0m-ós fényességű is lehet igen rövid ideig, de egy 10 cm átmérőjű „szörnyeteg” a teliholdat is lepipálhatja. Az, hogy egy meteor a légkörben való elégésével kihuny, nem jelenti azt, hogy végleg eltűnik, ugyanis gyakran láthatunk nyomot utánuk, mely akár több másodpercig is megmaradhat.

Amennyiben egy meteor a Vénusznál is nagyobb fényességre (<4m) tesz szert rövid égi karrierje során, máris tűzgömbbé avanzsál. Ha a fékeződés hatására netán darabjaira hullana, bolida a helyes megnevezés.

Nagy ritkán – évente kb. 500-szor – megesik, hogy a meteor leesik. Ekkor beszélünk meteoritról. Ezekről a meteoritokról nagyon hosszan lehetne írni, mert rengeteg ős- és újkori élmény kapcsolódik hozzájuk, de hely hiányában ezt kénytelen vagyok egy későbbi cikkben bepótolni.

A fentiek az észlelő szempontjából azért érdekesek, mert a hátsó kertben egy gumimatracra kiterülve egy-egy rajmaximum során olyan mennyiségű meteorral szembesülhetünk, hogy ember legyen a talpán, aki ennyi kívánságot tud rögtönözni minden egyes felvillanás után. Ha jókor vagyunk jó helyen, pár óra leforgása alatt több százat is láthatunk, melyek helyzetének, fényességének, időtartamának lejegyzése általában többemberes feladat és kellő tapasztalatot kíván. Mindenesetre a meteorok észlelése kellően hálás és látványos tevékenység ahhoz, hogy az első lépések egyike lehessen. Sok sikert kívánok hozzá!

Kedves Olvasó! Az utóbbi egy hónapban igyekeztem kissé közelebb hozni a körülöttünk elterülő „távoli” világot, melynek csupán kismértékű megismerése is sokat jelenthet annak, aki szeretne „másképp” felnézni esténként az égboltra. A Naprendszer, mint olyan, valójában a hihetetlen távolságok tárháza, ennek ellenére meg kell győznünk magunkat arról, hogy ez nem feltétlenül akadálya annak, hogy mi is kivegyük részünket ebből a kozmikus körforgásból. Hogy miért nem? Mert már régóta a részesei vagyunk! Csak fel kell ismerni az esélyt, hogy igenis mindennapi lehetőségeink közé tartozik a „Földön kívüli” szépségek, csodák megismerése, és az azokkal való szembesülés szülte döbbenet átélése. Hiszen lehetünk porszemek egy gigászi rendszerben – de lehetünk építőkövei is egy mesteri metódusnak.

Kedves Olvasó, a fent leírtak szellemében invitállak az utazás folytatására, mely lassan elhagyja majd Naprendszerünk békés berkeit, és tovarepít minket az egyre jobban feltérképezett, de még titkokban bővelkedő ismeretlenbe! A cikksorozat napi1 rovatban való szereplése ezzel a végéhez ért, de a továbbiakban is lehet számítani a megjelenésre a TechnoCool rovatban. A mielőbbi viszontolvasásra!

- latyak -