Tizenhét

Magas vérnyomást kígyó mérgével

A hipertónia kialakulásának hátterében számos ismert és ismeretlen ok áll. Ez utóbbi kategóriába tartozó eseteket nevezzük esszenciális hipertóniának. E betegséget „csak” tünetileg tudják kezelni: életmódtanácsoktól a gyógyszerelésig. A farmakonok között találunk receptorblokkolókat, enzimgátlókat, csatornamodulátorokat. Hatásaik közé tartozik az értágítás, a plazmavolumen csökkentése is. Ez utóbbi eredményt éri el az egyik legelterjedtebb magas vérnyomás elleni szer, a kaptopril, ami az angiotenzin konvertáló enzimet gátolja (ACE-gátló).

A kaptopril története az 1960-as években kezdődött, de csak 1977-ben került forgalomba az Egyesült Államokban. A hatvanas évek elején John R. Vane aktívan kutatta a magas vérnyomás okát. Ez idő tájt kapcsolódott a kutatócsoportjához egy brazil orvos, Sergio Ferreira, aki bevonta a kutatásba saját projektjét. Ferreira a brazil lándzsavipera (Bothrops jararaca) mérgét tanulmányozta, és kivont belőle egy bradikinin potencírozó faktort (BPF), amely megnyújtotta a bradikinin hatását azáltal, hogy gátolta a lebontó enzimét. Vane-nek jutott eszébe, hátha a viperaméreg más enzimeket is képes megakadályozni funkciójuk elvégzésében. Azt tapasztalták, hogy a méreg hatékonyan gátolta az angiotenzin konvertáló enzimet. De még nem tudták meghatározni a toxin pontos alkotóelemét, ami ezt a hatást kifejtette.

A kígyómérgekből rengeteg gyógyszert állítanak elő: viperaméregből készül a kaptopril, a viperagyík toxinjából pedig nemrég fejlesztettek ki ígéretes gyógyszert a cukorbetegek vércukorszint-szabályozására. Néhány halálos marású kígyó mérge - ausztrál kísérletek szerint - úgy tűnik, képes leállítani a tumorok növekedését azáltal, hogy megszakítja azok vérellátását.

- zsiki -