Tizenhét

 

Johann Friedrich Böttger 1682-ben született. A korán árván maradt, éles eszű fiú gyógyszerészi pályára lépett. Így hamarosan kapcsolatba került a kor neves alkimistáival. Böttger, mint afféle fiatal, hencegni kezdett azzal, hogy megtanulta az aranycsinálás mesterségét.

Ez a hír úgy szárnyra kapott, hogy I. Frigyes porosz király fülébe is eljutott, aki a sok háborúzás miatt nagyon eladósodott, és különben is kapzsi természetű ember volt. Elfogatóparancsot adatott ki Böttger ellen, de az idejében elrejtőzött. Vagyis a szász választófejedelem felségterületére tévedt, ahol viszont a szászok fogták el a szerencsétlen ifjút. Drezdába vitték, és aranycsinálási próbát végeztettek vele. Jól sikerülhetett, hiszen nem engedték el, hanem továbbra is fogságban tartották.

 

Böttger kísérletezései során azt tapasztalta, hogy bizonyos földfélék nem változnak meg izzítás során, tűzállóak, viszont mások megolvadnak. Egy alkalommal nürnbergi vörösföldet kevert össze könnyen olvadó plaueni agyaggal, tűzbe vetette, és a kísérlet porcelánszerű új anyagot eredményezett. Ezt a vöröses színű porcelánt ezután a Drezdában e célra alapított gyárában üzemszerűen készítette el.

 

Később tökéletesítette az összetételt. Egy alkalommal ugyanis hajport szórt a porkeverékbe, amit az előkelő körökben akkoriban a hajak fehérítésére használtak. Ez nem más volt, mint a kaolin. Megszületett az európai porcelán.

 

 

 

A Drezdában működő gyárat Meissenbe helyezték át, ahol máig is működik, és világhírre tett szert.