Tizenhét

Post-it note

Hosszú és kemény az út, amíg egy új találmányt vagy fejlesztést siker, népszerűség koronáz. Főleg, ha előtte éveken át egy fiókban porosodik. Ez történt az öntapadós jegyzetlapokkal is.

Az amerikai 3M céget (Minnesota Mining and Manufacturing) 1902-ben alapították. Először korund köszörűk beszállításával és gyártásával foglalkozott, majd fejlesztésekbe kezdett. Az innovációs csapat kezei közül került ki a vízálló smirgli, az öntapadó papírszalag és a cellux is. 1929-ben a 3M megkezdte nemzetközi terjeszkedését, és Európában megalapította a Durexet. A cég bevételének negyedét az új fejlesztések biztosították.
1968-ban Dr. Silver, a gyár egyik kutatója kifejlesztett egy nyomásra érzékeny ragasz- tóanyagot, ’low-tack’-nek nevezte el. Öt éven át Silver az értekezletek alkalmával mindig felhozakodott „találmányával”, de nem sok sikerrel. 1974-ben egyik kollégája, Art Fry egy hasonló megbeszélés után elkérte ezt az anyagot Silvertől, hogy azzal rögzítse könyvjelzőjét – innen származik az első gondolata a post-it papíroknak. Piacra is hozták 1977-ben négy városban, de a boltok érdeklődés hiányában visszaküldték a nem fogyó terméket. Az áttörést az hozta meg, mikor egy évvel később elkeseredésében a cég ingyen példányokat osztogatott, és nagy meglepetésükre, a kipróbálók 90%-a azt jelezte, hogy vásárolna a termékből. Így 1980. április 6-án világútjára indulhatott a post-it notes.
A tapadós jegyzettömb manapság is nagyon elterjedt. Különböző színekben, méretben és alakban gyártják őket. Megkönnyíti a baráti kommunikációt, segít, hogy ne felejtsük el a fontosabb dolgokat, hol is hagytuk abba a tanulást, mit hol találunk egy könyvben. De sokakat meg is ihlet, így különböző képzőművészeti alkotások is születnek e papírokból.

-zsiki-